Általában a lencselevest téli ételnek tartjuk, de úgy éreztem, hogy most azért még belefér, főleg így, hogy egy jó adag zöldséggel „tavasziasabbá” tettem.
Hogy azért mégse legyen túl könnyű, vettem hozzá füstölt húst is, eredetileg oldalasra gondoltam, de végül csont nélküli első csülköt láttam meg, méghozzá „hagyományos pácolásúnak” nevezték, ami manapság igen ritkán fordul elő, legalábbis errefelé.
Gyorsítás, illetve könnyítés céljából a csülköt kuktában megfőztem. Ezután már rendes fazékban, a csülök főzőlevében főztem a lencsét, amit előzőleg egy órára beáztattam (ennél több idő nem kell, a lencse sokkal könnyebben puhul, mint pl. a bab). Sárga- és fehérrépát kockára vágtam, azt is hozzátettem. Én 25 dkg lencséhez 20 dkg sárgarépát és kb. 15 dkg fehérrépát vettem. Amikor minden megpuhult, két gerezd fokhagymával, egy evőkanál liszttel, egy evőkanál olajon, egy kis pirospaprikával készült rántással egy kicsit besűrítettem.
Petrezselymet, borsikát, lestyánt (abból csak keveset, mert különben túl domináns az íze) apróra vágtam, beleszórtam.
Egy tojásból grízzel és liszttel, petrezselyemmel nokedlit kevertem, kiskanállal beleszaggattam a levesbe.
A húst felvágtam, külön raktam az asztalra, mindenki annyit szed, amennyi tetszik.
Ez eddig mind szép és jó, de egy dologra nem gondoltam, ami miatt majdnem sikerült ehetetlenné tenni az ételt, mégpedig arra, hogy a hagyományos pácolású füstölt hús sokkal sósabb, mint a mostanában (sajnos) megszokott. Így aztán, mivel a levében főtt, az egész leves nagyon sós lett, ráadásul mi egyébként nem is szeretjük a nagyon sósat. Nem akartam egy vödör vízzel hígítani, úgy próbáltuk megoldani, hogy a tányéron nem tejfölt, hanem joghurtot kevertünk bele, az valamelyest segített. De a tanulságot levontam, ezentúl meg kell kóstolni külön a füstölt levet is!
Utolsó kommentek