Azoknak, akik nem utálják a virslit, továbbá szeretik azt képzelni, hogy valami húsfélét is esznek, például egy főzelékre (kifőzdében „feltét”), netán csak gyorsan kenyérrel bekapni; mégis valami meleg jellegű kaja.
Olajon (esetleg szalonnán) egy fej felvagdalt hagymát jól megpirítok, arra rádobom a nem túl vékony karikára vágott virslit, sütöm addig, míg elmúlik a leve (mert az persze van neki), és pirul is már.
Tojást ráütve rántottaként is működik.
Befőzéshez bevásárolni mentem a piacra, de nem tudtam ellenállni a gyönyörű, gyenge zöldbabnak. Nem vagyok benne biztos, hogy ez-e az, amit ceruzababnak hívnak, de nem is a neve a lényeg. Mindenképpen valami nagyon egyszerűt akartam főzni belőle, hát ez lett az eredmény.
Levágtam a babok két végét (ez aztán egy csöppet sem volt szálkás), nagyobbacska darabokra vágtam, kissé sós vízben megfőztem, leszűrtem. Egy pohár tejfölt összekevertem egy tojással, kevés petrezselyemmel és pici fokhagymával.
Ezzel összekevertem a babot.
Sütőbe tettem közepes hőfokra, mikor már kezdett láthatóan sűrűsödni, a tetejére morzsoltam egy kevés feta sajtot, még néhány percig sütöttem.
... vagy bolgár? Sokféle görög saláta létezik, csakúgy, mint minden országban, ahol sokféle zöldség terem. Mindegy, a lényeg az, hogy szeretjük, elkészítjük, esszük.
Ehhez felkockáztam lila és fehér hagymát, uborkát (nem kígyót, én legjobban a kovászolni valót szeretem, mert kevésbé vizes, és erőteljesebb íze van), paprikát, paradicsomot. Sózni nem kell, majd a sós ízt a sajt adja meg.
Összekevertem két kanál citromlevet két kanál olívaolajjal, néhány felaprított bazsalikomlevéllel, ezzel nyakon öntöttem, beledobáltam fekete olajbogyót. Mivel éppen bolgár fehérsajtom volt itthon, azt morzsoltam a tetejére.
Olvastam egy szimpatikus receptet egy orosz nyelvű oldalon. Kicsit átalakítottam, elkészítettem. Íme.
Darált húst – én pulykát vettem hozzá, két emberre kb. 30 dkg – összekevertem nagyjából ugyanannyi, kicsit előfőzött és ledarált fejes káposztával, egy fej aprított hagymával, sóval, egy kis borsikával, őrölt köménnyel, kb. egy csészényi főtt rizzsel, két tojással.
Ebből a masszából lepényféléket formáztam, kevés olajon mindkét oldalát megsütöttem, csak annyira, hogy összefogja. Ezeket egymás mellé egy tűzálló edénybe raktam.
A paradicsommártáshoz megpirítottam egy nagyobb fej kockára vágott hagymát, egy ugyanúgy felkockázott paprikát, aztán rádobtam kb. fél kilónyi felaprított paradicsomot, megsóztam. Addig főztem, míg a paradicsom egészen szétfőtt.
Ezt ráöntöttem a húslepényekre, sütőbe tettem, addig, amíg besűrűsödött. (Erős tűzön kb. 15 perc.) Kicsit a teteje túlpirult, a mártás talán túlzottan sűrű lett, de mindezzel együtt kellemes étel lett belőle. Nekünk más köret, mint a húspogácsákban lévő rizs, nem hiányzott hozzá.
Gyerekkoromban soha nem értettem, hogy ki találta ki, hogy a répa-borsó-karalábé összeállítású főzelék „finom”. Főleg a napköziben... Aztán, jóval később, megpróbálkoztam karalábé nélküli változatban én magam elkészíteni, nem vízben főzve, nem rántással, és rájöttem, hogy nem az alapanyagokkal van bajom, hanem csak a kivitellel.
Most répát, borsót, karfiolt és kukoricát tartalmazó csomagból főztem. Először egyszerű párolt zöldség módjára, tehát kevés olaj, és mivel a zöldség fagyasztott volt, víz nélkül, csak saját levében, gőzében puhult meg. Egy kanál lisztet tejben elkevertem, ezzel habartam be, megsóztam, petrezselyemmel bőven megszórtam. Hogy ne legyen túl sűrű, lehet összeforralás közben még pótolni a tejet.
A fasírt alapanyaga ugyanaz, mint ha rudakban sütném, csak éppen lepényeket formázok, finom zsemlemorzsába forgatom, és olajban sütöm.
Utolsó kommentek