Ezt az ételt – mint a kép dátuma mutatja nálam – majdnem pont két éve készítettem. Azóta is időnként előveszem, alkalmazom a kis spirálozó készüléket. Igaz, lehet kapni komolyabbat, kényelmesebben használhatót, ami „kövérebb” zöldségekkel is működik, de eddig még úgy döntöttem, hogy nekem nem éri meg olyat venni, általában nem készítek akkora adagokat, hogy nem bírnám ezzel a kicsivel megoldani.
Tehát: a kis karcsú cukkiniket jó alaposan megmostam, szárazra töröltem. A két végét levágtam, aztán – mint egy ceruzahegyezőben – tekergetve legyalultam őket. Kétféle késecske van a ketyerében, ehhez a nagyobb osztásút használom.
Aztán egy lábosban, nem túl sok zsiradékon óvatosan átkevergettem a cukkinispagettit, amikor már engedett egy kis levet, próbáltam inkább rázogatni, hogy ne törjön össze. Elég hamar megpuhult – mondjuk, al dente, tehát inkább picit roppanósra – akkor egy picit megsóztam, és kész.
A bolognai mártást hasonlóan csináltam, mint máskor is, a különbség mindig abban van, hogy éppen milyen hús van, illetve a zöldségekben. Amikor van, akkor szárzellert és sárgarépát teszek bele, de ha nincs, akkor a gumós zeller is megteszi. És szintén, ha van itthon, akkor egy kevés egyéb leveszöldséget is teszek hozzá. A fűszerek, a paradicsom a lényeg, meg hogy jó pépesre főzzem.
És a tányér tetejére valami jobb sajt, finomra reszelve – nálunk nem feltétlenül, sőt többnyire nem parmezán. Ez nem olasz recept, maximum „olaszos”.
Utolsó kommentek