Már jó néhány éve, hogy a különböző vásárokon, utcai ünnepségeken, búcsúkon az olajban sült lángost felváltotta a kenyérlángos, illetve langalló, amit előszeretettel neveznek mindenhol „töki pompos”-nak. Nyilván azért ez a kedvenc név, mert ez a legviccesebb, főleg, ha valaki nem is tudja, hogy Tök, az egy község Zsámbék és Perbál között, vagyis nem tök, és ott a „pompos” a neve ennek az ételnek, aminek egyébként tájanként változó, sokféle elnevezése van.
Ezzel együtt szerintem nagyon jó ötlet, hiszen sokkal egyszerűbb egy ilyen vásáron, mint a forró olaj mellett állni, sütni valakinek, és még az égett olajszag sem szállong keresztül az egész eseményen. És nem lesz az ember tőle fülig olajos. (Félreértések elkerülése végett; én szeretem a „rendes” lángost is, csak nem olyankor.)
És ezt is szeretem, szívesen ennék itthon is, mégsem sütöttem még soha. Ennek több oka is van: nem vagyok nagyon jó barátságban a kelt tésztákkal, két emberre nem is érdemes, hiszen leginkább csak frissen jó – ez már éppen elég kifogás, hogy ne is próbáljam meg. Nemrég viszont olvastam egy jó ötletet, igaz, ez Flammkuchen néven volt, de attól még ez is olyasmi. Jó recept, hogy valami hasonlót mégis tudjunk enni, de a hozzám hasonló lusták is könnyen, gyorsan megcsinálhassák. És mivel mostanában rákattantam a melegszendvicsre, éppen jó alkalom volt ezt is elkészíteni.
Vettem olyan zsemlefélét – mini bagett néven – amit előkészítve árulnak, és otthon csak be kell rakni a sütőbe, készre sütni, és máris az asztalon a friss, meleg péksütemény.
Ezeket – persze még sütés előtt – kettévágtam, minden darabot megkentem tejföllel, megszórtam felkockázott lila hagymával. Aztán kockázott húsos szalonnát tettem rá. Az előmelegített sütőbe raktam, amíg a szalonna és a hagyma is már láthatóan pirulni kezdett. Akkor kivettem, megszórtam reszelt sajttal. (Még mindig a Gruyère volt, de most egy úgynevezett lágy (mild) fajtája, ebből is hoztunk egy darabkát. Persze másféle is jó, hiszen ilyen igen ritkán van a háztartásban. A sütőbe visszatéve a sajtot ráolvasztottam, és már kész is volt a zsemlelángos.
Utolsó kommentek