Amikor nyár vége felé nekiállok lecsót befőzni, mindig úgy érzem, hogy az rengeteg, amennyit megcsináltam. Az utóbbi időben – amióta a gyerekeim külön laknak – nem is egy, hanem két adagot szoktam főzni, hogy nekik is jusson. És mégis, mindig spórolósan használjuk télen, valahogy olyankor meg úgy néz ki, hogy lehetne több is. Pedig mi ritkábban esszük „csak” lecsónak, inkább lecsós húsként vagy éppen virslivel, amihez a kisebb üvegeket bontom. Meg persze teszek pörköltbe, gyakran sült hús mellé is, persze sütés közben, így a végére már nem a lecsó, csak az íz és szín marad belőle.
A múlt héten úgy éreztem, hogy talán már közeledik a nyár, előbb-utóbb (bár inkább utóbb) lesz már friss lecsónak való, nyugodtan el lehet fogyasztani még egy üveggel, különösen, hogy ez még nem az utolsó. Most is a lecsós virslire szavaztam, valamikor régen ez volt az, amit még az üzemi menzán is hajlandó voltam megenni. Ehhez nem teszek mást, mint kibontom az üveget, a lecsót egy lábosba öntöm, és a nagyobb darabokra vágott virslivel együtt 10-15 percig forralom.
Csak ez alkalommal – a változatosság kedvéért, meg mert van itthon – nem tarhonyával, hanem hajdinával, azaz grecskával. 10 dkg hajdina bőségesen elég volt kettőnknek, még maradt is belőle egy kevés. És jó volt.
Mostanra már jól kidolgoztam az elkészítés módját. Nem más, mint amit már leírtam, csak úgy kezdem, hogy szűrőben, jó forró vízzel mosom meg, aztán annyira lecsöpögtetem, szinte megszárítom. Aztán jön a szárazon pirítás, akkor is, ha a zacskójára rá van írva, hogy pörkölt hajdina. Addig pirítom, amíg „zörögni”, pattogni kezd. És ha van idő, jobb előző este elkezdeni főzni, aztán a saját gőzében puhul meg készre.
Most is így csináltam, és így sokkal kellemesebb íze van, mint ami a régi emlékeimben élt.
Aztán láttam, hogy más is van, pl. Hobbychef, aki bontogatja, fogyasztja az eltett lecsót, reménykedik a frissben, a közeledő nyárban. :)
Utolsó kommentek