Valamikor régebben, különböző blogokat böngészve véletlenül akadtam rá egy olyan sütire, aminek a formája kicsi, hosszúkás, leginkább egy picike püspökkenyérhez hasonlítható. Azt is megtudtam, hogy a neve financier. Ez a szó pénzügyekkel foglalkozó embert jelent, talán az aranytömbre emlékeztető formája miatt nevezik így ezt a süteményt.
Persze ugyanazt a süteményt más formában is el lehet készíteni, például muffinformában, hiszen ez is olyasmi, csak éppen szögletesek az egyes mélyedések. De nekem nem annyira a sütemény, mint inkább éppen a forma tetszett. A múlt héten valahol megláttam, hogy ilyet lehet kapni, de először lebeszéltem magam róla, hiszen ahhoz képest, hogy nem sütök túl sokszor, éppen elég sütiformám van. De mikor újra arra jártam – és csak egy darab volt belőle – mégsem tudtam ellenállni, megvettem. Karácsonyi ajándék magamnak.
És tegnap este ki is próbáltam, de nem édes süteménnyel, mert a sós muffin is jobban tetszik nekünk, de főként a páromnak, mint az édes. Eszembe is jutott, hogy elmentettem magamnak egy francia receptet, ami nagyjából meg is felelt azoknak az alapanyagoknak, ami éppen itthon volt. És micsoda véletlen: még az adagot sem kellett átszámítani, mert a recept éppen egy kilenc mélyedéses financier formához készült.
Kb. 10 dkg sonkát apró kockákra vágtam, ugyanígy 10 dkg ementáli sajtot. (Az eredetiben 15 dkg fokhagymás-zöldfűszeres sajtot ír.) 6 dkg vajat megolvasztottam, szobahőmérsékletűre lehűtöttem. Két tojást szétválasztottam. Kimértem kb. ¾ pohár lisztet (két kanál sütőporos liszt és 6 dkg mandulaliszt helyett), egy teáskanál sütőport beletettem.
A sárgáját egy evőkanál langyos vízzel habosra kevertem. Belekevertem a lisztet, az olvadt vajat, két púpozott mokkáskanál medvehagymapasztát (a fűszeres sajt helyett), pár tekerésnyi borsot, és mivel sonka és a sajt sem volt túl sós, egy mokkáskanál sót. Végül a felvert tojásfehérjével kevertem össze.
A biztonság kedvéért a sütőformát picikét megolajoztam, a mélyedésekbe elosztottam a masszát. Kb. 25 perc alatt sült meg 180 fokon. Igazán finom vacsora lett belőle, úgy melegen. Két darab maradt meg, azt majd reggelire, hidegen esszük meg, biztosan úgy is jó lesz.
Utolsó kommentek