A harmadik és egyben utolsó a karácsonykor készült ételeim sorában. És nagyon remélem, hogy itt majd nem mindenki reagál úgy, ha meghallja ennek az ételnek a nevét, mint az ismerőseim többsége. Ők ugyanis csak elfintorodtak, illetve volt, aki még hozzátett valami ehhez hasonlót: micsoda ötlet, egyáltalán, hogy lehet ilyesmit enni!

Máskor is szoktam húsételhez is fahéjat használni, és mivel a fahéj önmagában nem édes, szerintem fűszerkeverékekben sokféle más fűszerrel is nagyon kellemes. (Persze ez nem jelenti azt, hogy nem szeretem édességekben is, akkor cukorral együtt.)

Ehhez marhacombot vettem, szeletekben. Jó nagy szeleteket vágott a hentes – ő szebben tud, mint én. Ezeket én kisebbre vágtam úgy, hogy ehhez az ebédhez csak az a része maradjon, amiben a szeletelésre merőlegesen vannak a hús rostjai, tehát a többi részt, amin nem úgy volt, levágtam. Az így levágott részeket félretettem a fagyasztóba, máskorra. A megmaradt 10 szép szeletet kicsit megklopfoltam, megszórtam kevés sóval, borssal, bővebben fahéjjal.

Olajjal bekent serpenyőben egyenként, erős fokozaton mindkét oldalukon fél-fél perc alatt kis kérget pirítottam a hússzeletekre. Sorban egymás mellé tepsibe fektettem őket, és 150 fokra a sütőbe tettem. (Ez nem a „nagykönyves” lassan sütés, de az én sütőmmel így bevált sertéshússal is, reméltem, hogy a marhahússal is működni fog, persze hosszabb sütési idővel.) Egy óra múlva néztem meg, én kötőtűvel szúrtam bele ellenőrzésképpen, addigra már közel jó volt. Tulajdonképpen már ehető is lett volna, de én még puhábbra, porhanyósabbra akartam.

Közben felvágtam két közepes fej hagymát, és abban a serpenyőben pároltam, amiben a húst elősütöttem, kevés olajjal pótolva a benne maradtat. Párolódás közben felpuhította, felszedte az odasült fahéjas törmeléket is. Ezt a hagymát úgy tettem a tepsibe a húshoz, hogy közben a szeleteket megfordítottam, így a hagyma a hús alá került. Még egy félórát sütöttem, addigra tökéletesen megpuhult a hús.

Közben volt idő krumplit főzni, megtörni, sóval, vajjal, kevés tejjel és liszttel összekeverni. Pálmazsírban, kanállal szaggatva sütöttem krokett vagy fánk vagy hasonló valamit a hús mellé. Nem tudom megmondani, mennyi lisztet tettem bele, mert mindig keveset szeretnék, így most az első darab teljesen szétesett az olajban, úgy kellett szűrőkanállal kiszedni. Akkor még kevertem hozzá lisztet, és a továbbiakban tökéletes lett, könnyű, laza, ahogy szeretem.

A hússzeletekre tálalásnál egy fél darab, jól lecsepegtetett őszibarackbefőttet tettem. Jól is mutatott a sötét színű húson, és ízben is jól illett hozzá. Mellé kanalaztam a hagymás mártást is.