Mármint az erőset, de legalább a csípőset. Ugyanis néhány hete vettem egy cserepes chilibokrocskát, és kiültettem a kertbe a virágok és a bazsalikom mellé. Hogy miért vettem meg, ha nem szoktunk csípős ételeket enni? Csak mert nagyon tetszett.
Én csak onnan tudom, hogy ez chili (csili?), hogy rá volt írva. Valamikor régen volt már ilyen picike paprikás növényem, azok a paprikák vékonykábbak voltak, és még kisebbek. Akkoriban az ilyet a macska valamijéről szokták elnevezni vagy egyszerűen díszpaprikának, a rendes nevét azóta sem tudom, de azt igen, hogy méregerős volt.
Múlt héten eljött az ideje, hogy megfőzzem a kedvenc bablevesemet fejtett és zöldbabból vegyesen. A kifejtett bab 40 dkg volt, ehhez 20 dkg zöldbabot tettem. Belefőztem egy szép darab karikára vágott chorizo kolbászt – akciós volt, úgy gondoltam, hogy most kipróbálom, annyian dicsérték már. Tettem bele még a végén füstölt oldalast is, de azt külön főztem, és most a levét nem használtam föl; nem is tetszett, és nem is akartam, hogy elnyomja a friss babok és zöldségek ízét. És belevágtam apróra egy ilyen pici piros paprikát. Többet nem mertem, így ettől az egy darabtól éppen csak annyira lett csípős, ami még nekünk is tetszett. Azóta már máshoz is megpróbáltam, arról majd legközelebb. Ezért mondom; lehet, hogy rászokunk...
Utolsó kommentek