Hát persze, hogy az nem megy, hogy mindig valami teljesen újat találjak ki, ez szerintem teljesen rendben is van. De minek leírni, ami már volt? Hát azért, mert ritkán szoktam ugyanazt pontosan ugyanúgy főzni, valami keveset változtatok rajta, és biztosan tudom, hogy legközelebb nem fogok emlékezni rá. (Ez volt az egyik oka, hogy elkezdtem írni ezt a blogot.)
Volt például húsgombócos karalábé. A hús abból volt, ami eredetileg a töltött kelkáposztához készült – hagyma nem, de fokhagyma, pirospaprika és kevés szalonna is volt benne –, akkor dupla adagot kevertem be, és a felét gombóc formában sós vízben 2 percig forraltam, azóta a mélyhűtőben tartózkodott, most csak elő kellett venni. Megfőztem a karalábékockákkal, majd a petrezselymen kívül bőven megszórtam kaporral is.
Ilyenkor a fejtettbab-leves sem maradhat el. Volt már itt kolbásszal is, meg csülökkel, kétféle babból. Most fél kiló fejteni való babból, egy-egy szál sárga- és fehérrépából készült, füstölt hússal. Na, itt megint tanultam valami újat! A piacon nézelődtem, oldalast kerestem – füstöltet is, meg nem is. Valami kisebb füstölt darabok voltak, a cédulája, illetve a hentes szerint oldalas „nyúlja”. Biztosan nagy szégyen, én még ezt soha nem hallottam. Ennek ellenére vettem belőle, abból került a levesbe.
A nyers oldalasból pedig többféle ételt csináltam, előfőztem (később ezt majd részletezem), egy részét fokhagymáztam és paprikáztam, mint az abált szalonnát, másikat megsütöttem. Egyszerűen beraktam egy tálba, mellétettem előregyártott röszti darabokat, ami így az oldalassal együtt, annak a zsírjában sült meg. Hozzá paradicsomot felvágtam, zöldfűszeres sóval gyengén megsóztam, és fetasajtot morzsoltam rá.
Utolsó kommentek