àlabeck

Ez persze nem egészen olyan, mint a libatöpörtyű, de finom. Gyakran előfordul, hogy csirkecombot vagy -mellet kicsontozok és lehúzom a bőrét is. Ha elég jól néz ki, zsírosabb, gusztusos, akkor ez készül belőle; pontosan ugyanúgy, mint a libatöpörtyű.(Ha egyszerre csak kisebb mennyiség keletkezik, akkor a mélyhűtőben szoktam összegyűjteni, amíg annyi nem lesz, hogy már érdemes vele foglalkozni.)

A bőrt felvágom kb. 3 centis darabokra, lábosba teszem, leöntöm annyi vízzel, ami ellepi. Beleteszek pár gerezd feldarabolt fokhagymát is – én a libatöpörtyűhöz is teszek, de persze ez elhagyható, ha valaki nem annyira szereti. Fedő alatt kezdem főzni, lassú tűzön, hogy éppen csak rotyogjon. Időnként megkeverem, hogy ne ragadjon le. Amikor olyan puha, hogy a fakanállal könnyen el lehet vágni, leveszem a fedőt, feljebb csavarom a lángot (fokozatot). A víz kisül belőle, akkor már nem rotyog, hanem serceg. Továbbra is néha megkeverve aranybarnára sütöm. Amikor jónak látom, elzárom a tűzhelyet, és a fedőt csak egy kis nyílással fölötte (és magam előtt) tartva, beleöntök egy kiskanál hideg vizet, azonnal lefedem. Ezt óvatosan és gyorsan kell, mert különben kispriccel a forró zsír. Ettől lesz egészen puha és porhanyós.

Leszűröm: vagy szűrőn keresztül leöntöm róla a zsírt vagy inkább szűrőkanállal kiszedem, hogy aztán majd a kihűlt zsírt egy dobozba tegyem. Főzéshez nagyon jól fel lehet használni.

A töpörtyűt pedig megsózva, kenyérrel jóízűen megesszük, illetve mi akár kenyér nélkül is szoktuk csipegetni, ahányszor arra járunk, hiszen olyan jól kisül, hogy nem túl zsíros.

Ez tipikusan olyan étel volt, amit menet közben alakítottam ki. Ez gyakran előfordul nálam, hogy amikor elkezdem, csak valami kósza ötlet jár a fejemben, aztán rakok hozzá még egy kis ezt meg még egy kevés azt. Szerencsémre legtöbbször nagyon is ehető valami kerekedik belőle.

Most csak annyi volt a terv, hogy paradicsom és csirkemell. Végül ez lett belőle: egy nagyobb fej hagymát, egy szintén nagy, vastag húsú zöldpaprikát és öt paradicsomot kis kockákra vágtam – a paradicsomnál így megúszom a hámozást, mert az apró héjak már nem zavarnak. Volt egy „elfekvő” sárgarépám, azt finomra reszeltem. A csirkemell-filéből szeleteket csináltam.

A hagymát olajon, erős tűzön megpirítottam, aztán a paprikát is. Aztán a répát is hozzáadtam, azzal is tovább pirítottam. (Ezt a módszert tudom ajánlani azoknak, akinél egy családtag nem szereti a répát, így biztosan nem veszi észre:)) Beletettem a paradicsomot, megsóztam, kisebb lángon főztem tovább, amíg besűrűsödött. Közben a csirkedarabokat hirtelen, mindkét oldalukon megsütöttem, áttettem a mártásba. Amíg főtt, friss oreganót, bazsalikomot, két levél zsályát, nem túl sok kakukkfüvet, rozmaringot felaprítottam, aztán beleszórtam. Kb. tíz perc után hozzákevertem úgy két löttyintés tejszínt (mert volt maradék, kb. fél deci), ettől kellemesen krémes lett a mártás. Még egy forralás és kész.

Mellé serpenyőben pirított krumpli volt, ami most pont úgy sikerült, ahogy szerintem kell, valószínűleg azért, mert a krumpli is jó fajta (nem szétfővős) volt, és nem túl nagy mennyiség.

Hozzám is gurult egy üveggolyó, Zsuzsitól kaptam, köszönöm. Kicsit gondban voltam ezzel, egyrészt mert rumlis napjaim voltak (még lesznek is), ezért nem volt időm foglalkozni vele, másrészt valahogy kimaradtam ennek a dolognak a lényegéből. Néhány blogon láttam, hogy írtak az abc betűivel szavakat, de nem tudom, hogy mi a cél. Magunkat kellene talán ezzel jellemezni? Vagy éppen a pillanatnyi gondolatainkat, hangulatunkat?

De azért megpróbálok írni valamit, nem akarom elrontani a játékot, bár az üveggolyóm is csak tojás (pedig volt igazi is, nem tudom, hová lett). Talán az érdekesebb, ami a legelőször eszembe jut, minden hosszabb megfontolás nélkül.

A – ajándék
Á – álmodozás
B – buli
C – cucc, cédulák
Cs – csetreszek
D – dekoráció
E – eledel
É – éljen!
F – finom falatok
G – gömbölyű
Gy – gyerekek
H – holdvilág
I – illat
Í – ígéret
J – jóbarátok
K – kékség
L – lány
M – mosoly, Márta
N – napsütés
Ny – nyár
O – otthonos
Ö – öröm
P – pillanat
R – rózsalugas
S – selyem
Sz – szeretet
T – tér, Tamás
U – ujjongás
Ü – üveg
V – vidámság
Z – zöldellés
Zs –... :-)

És tovább is küldöm, csak nem vagyok benne biztos, hogy hol volt, hol nem volt már. Legyen nálam a következő, aki „saját levében” fő vagy főz és Dorothy, akinél robbannak az ízek.

Nekem nagyon a szívem szerint való a XVII. VKF témája. Nagyon szeretem a salátákat, kivéve az ecetes-cukros lében úszó agyonfacsart, felismerhetetlen anyagokból készülteket, ahogy ezt már régebben is elmondtam. És szeretem kitalálni, hogyan keverjem össze a rendelkezésre álló alapanyagokat, hogy valami élvezhető kerekedjen ki belőle.

Most szándékosan egészen mindennapi hozzávalókból készült salátát csináltam, semmi különleges, és mégis, akár ünnepi asztalon is megállja a helyét – szerintem.

Pár darab újhagymát, egy meghámozott salátauborkát, két paradicsomot, két kemény tojást vékonyan felkarikáztam. Egy fél sült csirkemellet kisebb darabokra fölvágtam. Öntetet kevertem egy evőkanálnyi majonézből, három evőkanálnyi reszelt szirene sajtból, egy pohár joghurtból és aprított petrezselyemből.

Aztán elkezdtem rétegenként lerakni; először a fele uborkát (szépen körbe-körbe, kis átfedéssel), arra szórtam a hagymát, megkentem az öntettel, arra a húst, rá a paradicsomot, megint egy kis öntet, aztán a főtt tojás, az uborka másik fele és végül a maradék öntet.

Díszítésként körberaktam petrezselyemlevelekkel, a tetejére paradicsomrózsát ültettem.

Persze hasonlót bármiből össze lehet rakni, ami illik egymáshoz. Hogy szép legyen, érdemes valamilyen formában készíteni, ha nagyobb adag, a kapcsos tortaforma tökéletes. Én most egy kicsi formában csináltam, alá fóliát tettem, azzal ki tudtam emelni belőle sérülés nélkül.

Mostanában ritkán látott gyerekem ezt és frankfurti levest rendelt ebédre. Illetve a saláta kérdés volt, vitákat is váltott ki, hogy lehet-e a tojásos nokedlit mással, mint fejes salátával enni. Én megmakacsoltam magam (nem nagyon szeretem a fejes salátát), így a salátát én választottam.

A nokedlit fél kiló lisztből – fele sima, fele teljes őrlésű – csináltam, három tojással, sóval, és csak annyi vízzel, hogy jó rugalmas, nem puha tészta legyen. Forrásban lévő vízbe szaggattam, olajos lábosba szűrtem, ráöntöttem öt felvert tojást, kevergetve megsütöttem. Ilyen egyszerű.

Az uborkasalátához nem hajszálvékonyra gyalultam két nagyobb salátauborkát, felvágtam vagy 8 db újhagymát. Megsóztam (nem be-), hűtőben pár órát állni hagytam, mert a hagyma nem volt túl gyenge. Egy citrom levét, egy evőkanál almaecetet összekevertem 15 csepp édesítővel, ezt öntöttem a hagymás uborkára.