Nem tudom, hogy hivatalosan létezik-e ilyen. Mindenesetre – a bácskai rizses hús mintájára – jó ötletnek tűnt a (régebben említett) ragacsosra főtt rizs utolsó részletének felhasználására.

30 dkg csiperkegombát jól megmostam, nagyobb darabokra vágtam. Egy fej hagymával, két evőkanál lecsóval, pirospaprikával gombapörköltet főztem, egy kanál gombaporral kicsit fokoztam az ízét. Hogy érdekesebb legyen, karikára belevágtam két szál frankfurti virslit is. Vizet nem tettem hozzá, bőven megpuhult a gomba saját levében annyira, hogy nem túl puha, csak „haraphatós” legyen.

Hozzákevertem a rizst, kb. két pohárnyi volt, és kevergetve összefőztem, hogy a rizs jól átvegye az ízeket. Így éppen annyi szaftja maradt, amennyi kell, hogy sem száraz, sem túl híg ne legyen.

Nagyon jó lett, biztosan főzök még máskor is, akkor is, ha éppen nincs felhasználandó kevéssé sikerült rizs.

Na jól van, ez is krumpli-hús kombináció. De azért mégsem egészen mindennapi.

Először a húst főztem meg, 70 dkg pulykacombot (felső) kockákra vágtam (de ízlés szerint bármilyen húsból jó), egy jó nagy fej felaprított hagymát megpároltam, rádobtam a húst, erős lángon fehéredésig pirítottam, megsóztam, és hozzátettem három jó nagy gerezd fokhagymát apróra vágva. Elkevertem, befedtem a lábost, csökkentettem a hőfokot, hamarosan levet engedett, ebben főztem tovább. Amikor megpuhult, addigra éppen elfőtt a leve (persze, ha még nem lett volna puha, még vízzel pótolom), megszórtam egy kevés csípős pirospaprikával, átforgattam, és kész.

A tócsnihoz finomra reszeltem 1/2 kg krumplit, két kisebb gerezd fokhagymát, belekevertem 2 egész tojást, két evőkanál lisztet, egy teáskanál sót.

Most nem úgy sütöttem, ahogy többnyire szoktam, vagyis evőkanállal szaggatva, ez másik változat.

Palacsintasütőt egy kiskanálnyi olajjal felforrósítottam, beletettem egy merőkanálnyi (az egész mennyiségnek kb. a negyedét) krumplis masszát, szétterítettem. Amikor az egyik fele megsült, lapáttal megfordítottam, ugyanúgy, mint a palacsintát szokás. Így négy darabot sütöttem.

A tányérra ráfektettem egy tócsnit, arra a fokhagymás apróhúst, a tetejére pedig tejfölt pötyögtettem.

Ezt az ételt egy Mátraszentimréről szóló füzetkében találtam, többféle tócsniváltozat társaságában, feltétlenül ki akartam próbálni, mert a tócsni (bármelyik nevén is) nagy kedvencem, és ez a brassóiszerű hús nagyon jól illik hozzá. Most már tapasztalatból is mondhatom.

A hús maradéka a mélyhűtőbe került, jó lesz másik alkalomra.

Mit jelent nekem az ősz? – kérdezi tőlem Főz és fecseg. Ha úgy hirtelen megkérdezik, én kapásból azt mondom; nem szeretem. Hideg, köd, eső, elmúlás...

Na de, ha jobban belegondolok, ez egyáltalán nem igaz, hiszen mennyi szépsége van, simogató napsütés, gyümölcsök kavalkádja, fantasztikus színek látványa egy erdei sétán, és még mi minden, ki tudná elsorolni? Én nem... csak csodálom, élvezem.

2. Rántott csirke, krumpli

Mi más is lehetne a második felvonás, mint ez, ami nálunk vasárnap következett. De nem volt egészen „igazi”, ugyanis csak csirke felsőcombból készült, ráadásul mindegyiket kicsontozás után kettévágtam, így helyes kis darabok lettek, összesen 12. Amennyire egyáltalán lehet, kissé diétásabb változatban csináltam, azaz a panírozásból elmaradt a prézli.

A húsokat először megsóztam, aztán kukoricalisztbe forgattam. Két tojást kissé felvertem, belekevertem egy teáskanál majonézt, egy szűk teáskanál mustárt és kevés borsot. A liszt után ebbe mártottam a húst, majd egyenesen a serpenyőbe. Pálmaolajban sütöttem szép aranybarnára. (Úgy néz ki, bevált ez az olaj.)

Apró krumplim volt – én azt nagyon kedvelem, inkább vállalom a többlet pucolást is. Úgy kezdtem, mintha igazi újkrumpli lenne, vagyis egy lábosba tettem kevés olaj kíséretében, megsóztam, és fedő alatt, néha megrázogatva puhítottam meg. A végén kinyitva még betettem a forró sütőbe, hogy egy picikét megpiruljon.

1. Marhahúsleves maceszgombóccal

A leveshez most háromféle húst vettem, lapockát, szegyet és utólag, mert nem lehetett kihagyni, marhafarkat, vagyis, hogy szebbik nevén mondjam, ököruszályt. Annál jobb leveshús nincs is szerintem. Aztán még nagyon erősen kacérkodtam a velős csontokkal is, de ezen a ponton már megfékeztem magam: majd legközelebb.

Hogy én hogyan főzöm a húslevest, már leírtam, de maceszgombóccal már igen régen nem volt, aminek több oka is van. Pl. jó ideig nem láttam a boltokban normális maceszt (vagy pászkát, ahogy tetszik), meg a férjem nem annyira rajong érte, főleg azért, mert mindig az jut eszébe, ahogy az én édesanyám csinálta; az íze nagyon is jó volt, csak mindig olyan kemény golyók voltak, hogy ha az ember el akarta vágni, kiugrottak a tányérból.

Most viszont normális formájú tönkölymaceszt vettem, és alapvetően mégis úgy készítettem, ahogy otthon tanultam, mégsem lett kemény, sem szétfővős, hanem pont jó.

Maceszgombóc

A 25 dkg maceszlap felét nagyobb darabokra törtem, fél pohár vízbe beáztattam – ez nem lepi el, időnként megforgattam.

A másik felét – ezt régen nyújtófával törtük össze – aprítógépben egészen kicsi darabokra zúzattam.

A két részt összekevertem, sót, szerecsendiót, gyömbért és bővebben őrölt borsot és egy késhegynyi sütőport szórtam bele. Két tojást jó habosra felvertem, hozzáadtam egy evőkanál libazsírt, azzal is felvertem, majd a maceszhoz kevertem. Egy kanálnyi petrezselyemmel együtt jó alaposan összegyúrtam, és egy órára (lehet több is) a hűtőbe tettem pihenni.

Utána diónyi gombócokat görgettem belőle, és a levesből kimert lében, külön lábosban lassú tűzön megfőztem. Amikor a tetejére feljön, érdemes egyet kettévágni, és megnézni, hogy belül is átfőtt-e.

Nálunk ez a leves a gombóccal, a rengeteg zöldséggel, utána a főtt hússal, amihez tormát ettünk, olyannyira elég egy egész ebédnek, hogy vacsorázni sem tudtunk utána.

Így van nálunk az, hogy ez – úgy is, mint a hétvégi menü első fogása – szombaton volt, a második fogás pedig vasárnap.