Mivel ebben a süteményfélében eredetileg sincs túl sok liszt vagy ilyesmi; gríz, keményítő szokott még előfordulni. Nem ok nélkül szokták magyarul alj nélküli túrósnak nevezni. De akkor már tető nélkülinek is lehet ...
Tudjuk, a közkedvelt, akár nemzetinek mondott ételekre minden háztartásnak megvan a saját receptje. Ez orosz vagy ukrán, de úgy tudom, a lengyelek is sajátjuknak tekintik, és még sokan mások. Meg én is... olyan régóta sütök ilyet, és még régebb óta ettem (gyakran)
, és már akkor is minden helyen kicsit más volt.
Mostanában átalakítottam szénhidrát-szegénnyé a receptet, így is nagyszerű, bevált.
Így néz ki a helyettesítés együtt az eredetivel:
(Ha valaki nem annyira szigorúan ketogén diétát követ, egyszerűen csak kevés szénhidrátot akar fogyasztani, akkor elég a cukrot cserélni, a keményítő és gríz nem nagyon sok.)
1 kg túró,
4 tojás,
20 dkg cukor (25 dkg eritrit),
1,5 evőkanál keményítő (1 evőkanál nyílgyökér liszt),
1 evőkanál gríz (1 mokkáskanál konjacliszt)
vanília vagy reszelt citromhéj,
1 evőkanál citromlé (ez nemcsak az íze miatt kell, hanem ettől lesz éppen jó az állaga)
Az eritritet az egész tojásokkal jó habosra fölverjük. Hozzákeverjük a túrót. – Ha rögös, darabos a túró, akkor én előzetesen aprítóval vagy botmixerrel jó simára keverem. Ezt lehet turmixban, vagy hagyományos módon, szitán áttörve is megoldani. A lényeg, hogy szép krémes legyen. Ekkor adjuk hozzá a kanál citromlevet.
Jó alaposan elkeverjük, belekeverjük a liszteket.
Itt lehet hozzákeverni – azt már mindenképpen fakanállal, lapáttal, de nem géppel – esetleg a bogyós gyümölcsöt, mazsolát, szárított gyümölcsdarabokat, diódarabkákat stb. Kb. 10 dkg-nál ne nagyon legyen több. Fagyasztott fekete vagy aszalt vörös áfonyával már sokszor sütöttem, mindkettő nagyon finom.
Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, simítjuk, 180–200 fokos sütőben, kb. 30-40 percig sütjük, amíg a teteje aranybarna lesz. Szokás szerint tűt vagy fogpiszkálót beleszúrva ellenőrizzük; ha szárazon tudjuk kihúzni, elkészült.
A sütőpapírral együtt egy vágódeszkára szoktam kiemelni. Ha melegen akarjuk enni – ahogy a legjobb –, akkor csak pár percet várunk, darabokra vágjuk és esetleg tejföllel (én úgy szeretem legjobban) vagy lekvárral tálaljuk. De hidegen is nagyon finom.
Akár csokimázzal is bevonhatjuk, ha túrótortaként akarjuk adni, enni.
Meggyszezonban pedig miért ne legyen mellé egy finom, savanykás meggymártás? Ami nálam csak magozott meggy, kevés vízben, édesítővel éppen csak felforralva, és tejföllel, pici keményítővel sűrítve.
Utolsó kommentek