Ez nem az amerikai gyerekek kedvence, a mac'n'cheese. Ez még annál is sokkal egyszerűbb; tökéletes ebéd vagy vacsora arra az esetre is, amikor nincs sem idő, sem ötlet valami összetettebbre.
Amíg a tészta – durum, most például spagetti – főtt, egy lábosban megpirítottam egy maréknyi baconkockát, rákanalaztam egy pohár tejfölt, kevergetve átmelegítettem, megkóstoltam, hogy elég sós-e. (Valamennyi szalonnát szinte mindig teszek hozzá, de azért működik a sajtos tészta anélkül is, csak tejföllel és sajttal.)
A megfőtt tésztát leszűrve, öblítés nélkül, azonnal ebbe a tejfölös-szalonnás keverékbe borítottam bele, összekeverés után már tálalható is. A reszelt sajt már készen várt az asztalon, azt már előbb megreszeltem – nem a legvacakabb trappista nevűt, inkább Goudát választottam.
Ugyancsak előkészítettem, vagyis felvagdostam az újhagyma zöldjét is. Ettől annyira finom, friss íze lesz az egésznek, mintha egy másik étel lenne.
Nálam a hagyma zöldje nagyon fontos szerepet játszik, nagyon szeretem az ízét. Amikor a piacon újhagymát vásárolok, előbb a zöldjét nézem, hogy elég szép-e, friss-e, aztán jön csak a hagyma fehér része.
Legutóbb is megkérdezte az árus, hogy leszedje-e a szárát. Mondtam, dehogy, az kell nekem, azért veszem itt, mert az is szép. Nagyon megörült, hogy végre valaki így gondolja, de legtöbben sajnos kidobják. Kár.
Például így, a tésztára rápakolva, vagy akár egy finom levesre, kiváló. Szoktam még körözöttbe, egyéb kenyérre kenősbe keverni, vagy egyszerűen a vajas / zsíros kenyérre szórni, mint a snidlinget.
Utolsó kommentek