Nem is egyszer sütöttem ilyet, de valahogy mégsem került sor arra, hogy le is írjam. (Pedig többeknek is megígértem, nem volt szép tőlem.) Most igyekszem pótolni, soha nem késő megsütni, jön a tavasz, jön az újhagyma szezonja, remélem.
A recept: 1,5 csésze liszt (egy csésze = 250 ml), 2 teáskanál sütőpor, 1 mokkáskanál só, 0,5 teáskanál bors (persze lehet kevesebb is, én fehér borsot tettem), 5 evőkanál (10 dkg) vaj, 0,5 csésze reszelt sajt, 2 evőkanál zöldhagyma (5 db), 0,75 csésze kefir.
A lisztet, sütőport, sót, borsot összekeverjük. Hozzátesszük a hűtött, darabkákra vágott vajat. Összemorzsoljuk, akár kézzel, akár géppel.
A sajtot megreszeljük, a hagymát megmossuk, megszárítjuk, felaprítjuk.
A morzsás vajas liszthez adjuk a sajtot, hagymát, kefirt, tésztát keverünk belőle.
A kikent – papírral bélelt – tepsire teáskanállal adagolunk a tésztából, villával le lehet kicsit lapítani. Köztük hagyjunk helyet, mert dagad.
180°-os, előmelegített sütőben világos barnásra sütjük.
Amikor először csináltam, eléggé lágy volt a tészta a kanállal adagoláshoz, puha, zsemleszerű kekszek lettek. Ez akkor éppen jó volt, mert vendégeknek (is) szántam, bableveshez – kenyér helyett.
Erről nincs saját képem, csak azé, ahonnan a receptet is vettem, de teljesen hasonlóan nézett ki az enyém is
Másodszor egy beszélgetős, iszogatós összejövetelre bor-, sör- stb. korcsolyának. Tehát kicsivel több lisztet tettem hozzá, így laza, de formálható tészta lett. Ebből hosszú rudat sodortam, 4-5 cm átmérőjűt. Ujjnyi vastag szeleteket vágtam, amik persze a tészta puhasága miatt lapos, hosszúkás darabok lettek, így ilyen formájú kekszek voltak. Így sem volt kemény, inkább csak kellemesen harapható.
Utolsó kommentek