Természetes, hogy ez sem igazi, autentikus kínai, honnan is tudnék én olyat. Csináltam már ilyesmit máskor is, tészta nélkül, majd üvegtésztával keverve is.

Ennek ellenére szívesen főzök és eszem a kínai vagy ázsiai vagy wok keverék neveken kapható zöldségkeverékeket. Ezek azért jók, mert általában olyan sokféle zöldséget tartalmaznak, amit igen nehézkes lenne külön-külön megvenni, megtalálni. Én nagyon hálás vagyok annak, aki a gyorsfagyasztást mint tartósító eljárást föltalálta, mert így könnyen, bármikor juthatunk friss zöldségfélékhez. Ahogy több tanulmányban is leírták, az ilyen módon fagyasztott zöldség gyakran frissebbnek tekinthető, mint az, amit leszedve még hosszasan szállítanak távoli helyekre, aztán a piacon vagy az üzletben megvizezik, hogy frissebbnek hasson. Azt egy percig sem vitatnám, hogy a legjobb az, amit a saját kertünkben termesztünk, leszedjük és azonnal feldolgozzuk a konyhában. De ez persze egészen szezonális, és csak keveseknek adatik meg.

Visszatérve a kínaira, ha annak szánom, akkor igyekszem úgy is fűszerezni, hogy legalább az illúzió meglegyen, annak alapján, amit itt-ott olvastam, illetve láttam a tévében. Tehát kínai fűszerek, szójaszósz a minimum.

Ez alkalommal ennyi volt csak. Még össze sem kevertem az alkotórészeket, mert úgy éreztem, hogy a mennyiség nem arányos. Volt tehát egy 750 g-os wok zöldségkeverék, amit külön pároltam-pirítottam meg, csak kellemesen roppanósra, sózás helyett szójaszószt locsolgattam rá. Aztán a kicsi darabokra felvagdalt csirkemell, amit előzőleg fűszerrel és szintén szójaszósszal elkevertem, külön pirítottam erős fokozaton, ennek nem nagyon kell több, mint három perc. Végül szűrőben leforráztam a 10 dkg üvegtésztát, ami ezúttal cérnametélt méretű volt.

A tányérra természetesen végül együtt kerültek, az ízkombináció, valamint az elkészítés gyorsasága így sem szenvedett csorbát.