Jó ideje hevert már itthon, várva, hogy merjek vele valamit kezdeni. És bár elolvastam egy csomó receptet, amihez ilyet használtak, volt közte saláta, leves, sokféle főétel, zöldséggel, káposztával, mégsem szántam rá magam eddig. Bizonyára az is közrejátszott ebben, hogy nem csak nem főztem, de nem is ettem még ilyet. És ezért nem is tudtam, hogy milyennek kell lennie készen. De most vettem egy nagy levegőt, és szombaton megcsináltam. Nem is gondoltam arra, hogy valami autentikus kínai legyen, azt én nem eléggé ismerem ahhoz, csak annyit akartam, hogy jellegében kicsit hasonló, mert talán az illik hozzá.
Először a hozzávalót készítettem el: egy kisebb csirkemellet csíkokra vágtam, wok hiányában serpenyőben pirítottam, kevés, de forró olajon. Curryvel, borssal fűszereztem. Másik edényben egy előregyártott, fagyasztott zöldségkeveréket sütöttem-pároltam. Én szeretem ezeket a keverékeket, mert ennyiféle alkotórészt – és mindegyikből csak keveset – egyébként nem tudnék összeszedni. Ez most ún. indonéz wok keverék volt. Nem túl puhára pároltam, szójaszósszal ízesítettem. Végül a húst és a zöldséget összekevertem, együtt még kissé átpirítottam.
Közben már felforraltam a vizet a tésztához – az egyszerűség kedvéért vízforralóban – és a 25 dkg tésztát egy lábosba fektetve ezzel leöntöttem. Olvastam olyat is, hogy langyos vízben kell áztatni, de olyat is, hogy forróban. Gondoltam, nagy baj nem lehet, ha forró a víz, legfeljebb rövidebb ideig ázik, míg megpuhul. Ezt villával ellenőriztem közben, így kb. 10 perc kellett hozzá. Akkor a még rajta maradt vizet leöntöttem, és megpróbáltam nagyjából felvagdosni a tésztát, ami egyébként úgy látszott, hogy egy darabból van az egész, föltekerve. Megkóstoltam, jó alaposan meglocsoltam szójaszósszal, és tálaltam.
Az biztos, hogy legközelebb már könnyebben szánom rá magam, hiszen az egész étel nagyon jó lett, úgy, ahogy volt.
Utolsó kommentek