Ahogy kinézek az ablakon, látom és hallom, hogy szakad az eső. Sötét is van, dörög az ég. Csak ebből lehat tudni, hogy elvileg nyár van, hiszen télen többnyire nem dörög. És meghallgattam az időjárás-jelentést is, azt mondják, hétvégén nemcsak eső, hanem hideg is lesz. Tehát nem valószínű, hogy most lesz ismét kertben sütés vagy főzés. (Majd azutáni héten, barátokkal.)
Ez a tárcsás kaja még az előző héten készült. Csirkemell-szeletek egyik oldalát megszórtam egy nagyon kevés fűszerrel. Arra rátettem nem túl sok durvára reszelt göcseji sajtot. (Az volt itthon, szerintem kellemes ízű, puha sajt, nem is lehetne finomabbra reszelni.) A szeleteket föltekertem, és vékony húsos szalonnát – bacont – tekertem rá.
A nyílással lefelé tettem az előzőleg vékonyan libazsírral kikent tárcsa közepére. Rátettem a tűzre, ahogy a szalonna sercegni, sülni kezdett, megfordítottam, kitettem a szélre. A közepére pedig kevés további zsírral betettem az újkrumplit. A kiegészítő zöldség ezúttal nem spárga volt, hanem sárgarépa. A piacon sikerült helyes kicsi, vékonyka répát venni. Nagyon megtetszett, még akkor nem tudtam, mi lesz belőle, de így éppen jó volt. Együtt sült a krumplival, nem puhult túl, csak ahogy kell, haraphatósra.
Ez nem bébirépa volt, feltételezem, hogy csak ritkítás, egyelés céljából húzták ki, és a pici darabokat is eladták, szerencsére. Remélem, találok hasonlót még máskor is. Kiderülhetett már, hogy sok egyéb zöldség mellett a répát is szeretjük, az ilyen kicsike, gyengéket meg még annál is jobban.
És természetesen, szokás szerint még saláta is volt az ebédhez.
Utolsó kommentek