Ezt is nemrégiben ettük. A palacsintatésztába mártott, majd kisütött karfiol előfordul nálunk mint főétel, mindössze csak egy mártás kíséretében, vagy ugyanúgy, de mellé még párolt rizs is készül. Most pedig ez volt a köret a csirkecombhoz.
Az pedig most egész comb volt, mivel elég kicsik voltak, úgy csontoztam ki, és alakítottam át szeletté. Szoktam én kész fűszerkeverékeket is használni, sőt, azokat is keverni, de most csak sóval, borssal, pirospaprikával és egy kis olajjal kevertem pácot, amibe egyenként beleforgattam a húsokat, aztán pár órára a hűtőbe tettem.
Forró serpenyőben kezdtem sütni, szokás szerint a bőrős felével lefelé. Közben a másik felét megszórtam darabonként egy csapott mokkáskanál fahéjjal. Aztán csökkentettem a lángot, egyszer-kétszer még megfordítottam, amíg átsült, megpuhult, a bőre pedig jó ropogós lett. Így a szokásosnak mondható csirkecomb újra egészen más, különleges lett.
Aztán a karfiolt a csirkéből kisült, és már fűszeressé vált zsírban sütöttem meg, így annak nagyon szép színe lett, főleg a pirospaprika jóvoltából.
(És még az előző napról maradt sült krumplit is megettük hozzá, azt úgy melegítettem át, hogy két percre bedobtam az utolsó darab karfiolok mellé sülni.)
Utolsó kommentek