Nem túl hízelgő, ha valamire (valakire) az mondják: se hús, se hal. Ez az étel meg ez is, az is. Tehát ez jó. Különösen ajánlom azoknak, akik nincsenek annyira oda a halakért, de azért néha megeszik, például azért, mert tudják, hogy egészséges. Vagy csak a változatosság kedvéért.
Én szeretem a halat, ezért szinte mindig van a fagyasztóban, ha más nem, legalább egyszerű hekkfilé. Már előző este kivettem a 70 dkg halat, a konyhában addig békén hagytam, amíg annyira kiengedett, hogy fel tudtam vágni kisebb – úgy 3–4 centis – darabokra. Akkor tejjel leöntöttem, belekevertem egy kiskanál fokhagymaport. Lefedtem, másnapra a hűtőben teljesen kienged.
Akkor leszűrtem, le is itattam róla a nedvességet, minden darabot beszórtam zöldfűszeres sóval. Ennek hiányában saját keverék is nagyon megfelelő; só, bors, petrezselyem, oreganó, kakukkfű, rozmaring – kinek-kinek ízlése szerint. Ezután a hosszabbik oldal irányában ráhajtottam egy-egy baconszeletet, tepsibe fektettem őket, a nyitott felével alul. 200 fokos sütőben sült. Mire a bacon megpirul, a hal is megpuhul benne.
Most úgy jártam, hogy a hal túl sok levet engedett, így a bacon alsó fele nem akart megpirulni, ezért a végén kivettem, és serpenyőben egy percet tovább pirítottam. Legközelebb rácsra fogom tenni, akkor ez elkerülhető.
Amíg sült, rizst főztem, gombát (most csak gombalábat) megpirítottam, amikor kikapcsoltam a rizs alatt a tűzhelyet, belekevertem a gombát, fedő alatt tovább puhult, mint mindig.
Megjegyzés: ha valaki még ennél is kevésbé szereti a halat, akkor édesvízi halból készítse el ugyanígy, annak kevésbé karakteres az íze.
Utolsó kommentek