Nem tudom, hogyan alakulhatott ki, hogy a tököt gyalulva használjuk főzeléknek. Így szoktam meg, ez volt természetes, anélkül, hogy különösebben gondolkoztam volna rajta. Egyszer aztán, még régen, az akkor még kisebb gyerekeimnek akartam főzni, de ott, ahol voltunk, nem árultak gyalulva, megvettem hát egyben, a kedves szomszéd nénitől kölcsönkértem gyalut, megcsináltam. A gyalu régi volt, nagyon nagy, nagyon éles. Én meg nem voltam túl ügyes, majdnem csíkosra gyalult lett tőle a kezem is. És ez nem is egyszer fordult elő. Egyszer aztán fellázadtam, és a kis, fiatal tököt felvágtam kockákra, megfőztem belőle a főzeléket, és nem szakadt rám az ég, jó lett, sőt nekem tetszik, hogy egy kicsit jobban bele lehet harapni. Azóta nyáron, amikor még friss, gyenge a tök, így főzöm. Ugyanilyet csináltam már nagyobb cukkiniből is.

És a húsgombócos változatot azért próbáltam ki, mert más főzelékeknél is bevált.

A húsgombóchoz 30 dkg darált húst (nálam pulykacomb) összegyúrtam egy csésze főtt rizzsel, 2 felaprított újhagymával, 2 tojással, sóval, borssal.

Kisebb gombócokat formáltam, sós vízben előfőztem őket. Közben a főzelékhez egy kis hagymát és zöldpaprikát (egy barátnőm ötlete, hogy ilyenkor érdemes azt is beletenni, apróra vágva) megfonnyasztottam, megszórtam kevés pirospaprikával, egy csokor felaprított kapor kisebb részével, beletettem a kockára vágott tököt, átforgattam, aztán hozzátettem a húsgombócokat kevés lével együtt. Hamar megpuhult, akkor egy kiskanál liszttel elkevert tejföllel behabartam, beletettem a többi kaprot, összeforraltam.