Bár általában gyakrabban készítek csirke-, mint sertéshúst, jobban is szeretem, az egyik gyengém az oldalas. Ha nem túl zsíros, de persze nem is száraz, elég vastag, akkor venni kell. És megsütni, most éppen zsírban. Ezért régimódi.

Két szép nagy darab volt, összesen több mint másfél kiló. Megmostam, megpróbáltam a csontszilánkokat eltüntetni, aztán feldaraboltam, a vastagabb részt egy-, a vékonyabbat két csontonként. Megsóztam, belefektettem egy jó nagy lábosba. Rászórtam vagy 5 gerezd fokhagymát, kicsit feldarabolva, aláöntöttem egy pohár vizet, rá egy negyed kiló zsírt. (Itt már egy kicsit eltértem a hagyományostól, egyrészt, mert pl. édesanyám legalább fél kiló zsírt tett volna, másrészt én eléggé eretnek módon libazsírt használtam.)

Föltettem kis lángra, fedővel, békén hagytam kb. félórát. Utána időnként ellenőriztem, mikor érezhetően puhult, levettem a fedőt, és hozzátettem egy kis üveg lecsót (persze ugyanez nyáron friss paprika, paradicsom, hagyma), ez az én második eltérésem az otthoni szokásoktól. Ekkor már nyitva hagytam a lábost, néha megrázogattam, amíg csak a zsír maradt rajta, víz nem.

Itt most különbözőképpen lehet befejezni.

1. Lehet addig sütni, míg szépen megpirul a zsírban, úgy is finom.

2. Kivenni a húsokat a zsírból, mikor már puha, de nem sült, és másképp folytatni.

Én ez utóbbit választottam, szűrőkanállal kihalásztam a húst egy jénai edénybe, közben a csontokat kihúzogattam belőle. Mivel jó sok volt, kettéosztottam, két külön edénybe. Mindkettőt lehűtöttem a későbbi folytatásig.

Az egyik adagot beleforgattam házi ketchupból mindössze pár csepp olajjal kevert pácba – az olaj csak azért kell, hogy jobban tapadjon a húshoz. Semmi más fűszert nem tettem hozzá, elég, ami már amúgy is benne van a ketchupban.

Sütőben, grillen megsütöttem, közben egyszer megfordítva.

Ha már úgysem az a koleszterinmentes, túl kímélős hús volt, mellé még olajban sült újkrumpli és cukkini is került, meg egy uborka, paradicsom, paprika, hagyma alapú citromleves saláta.

A másik fele oldalas holnap következik, mert már úgyis túl hosszú voltam.