Szép nagy marha hátszín szeleteket (öt emberre hat szeletet, de tényleg jó nagyokat) kissé kiveregettem, megsóztam. A töltelékhez 30 dkg darált pulykacombot összekevertem (nyersen mért) 5 dkg rizzsel (ezt félig megfőztem, vagyis csak annyi vízben, ami éppen ellepi), egy fej dinsztelt hagymával, egy nagy gerezd fokhagymával, egy egész tojással, pirospaprikával, sóval, borssal. Ebből kb. két kanálnyit egy csíkban hosszában a hússzeletekre tettem, feltekertem, cérnával hurkolva (mint a kötözött sonkát) végigkötöztem.

Kevés olajon, erős lángon darabonként minden oldalukat gyorsan megpirítottam.

Egy nagyobb lábosban – hogy egymás mellett elférjenek a húsok – libazsíron megsütöttem két közepes méretű finomra reszelt sárgarépát. Hozzátettem két felkockázott hagymát, két gerezd aprított fokhagymát, kis vízzel felengedtem, beleraktam a húsokat. Beletettem egy kis szárított rozmaringot, kakukkfüvet. Kis lángon, fedő alatt pároltam néha megfordítva, amíg a marhahús megpuhult. Addigra a töltelék is biztosan jó. Kivettem a húsokat, a mártást még egy kis vízzel tovább főztem, hogy egynemű legyen. Közben lehámoztam róluk a cérnát, úgy tettem vissza a szószba.

(Ilyen húst már csináltam régebben, akkor egy óriási szeletet alakítottam ki a húsból, azt töltöttem meg, és szeletekre vágva tálaltam.)

Köretnek kanalas krokettet terveztem, meg is csináltam hozzá a krumplimasszát, elkezdtem kanalazni a forró pálmaolajba, ahol azonnal atomjaira esett szét. Miután teljesen kétségbe estem, a lányom remek ötlettel rukkolt elő; legyen hercegnő burgonya helyette. A sütő szerencsére be volt melegítve, gyorsan előkaptam a tepsit, kibéleltem szilikonlappal, két kanállal kupacokat tettem rá a krumpliból. Habzsákkal „szépre” formázni már nem volt lelkierőm, így ez a krumpli nálunk a „neveletlen hercegnő” nevet kapta.

A tanulság: nem mindegy, hogy milyen krumplit mire használunk, én nem figyeltem erre, ez a nem szétfővős fajta volt, pedig püréhez, kroketthez az való, annak, gondolom, magasabb a keményítőtartalma.

Lehet, hogy jobb lenne úgy nevezni, hogy garnélarákocska salátaágyon. Először összekevertem egy jó kis vegyes salátát a következőkből: zöldhagyma, uborka, jégsaláta és egy zacskó vegyes salátalevél, amiben radicchio, frisée, endívia és romana volt. (A romanát nem ismertem, de kizárásos alapon megállapítottam, hogy melyik az.) Elkészítettem az öntetet majonézből, tejfölből, mustárból, és hogy szép rózsaszín legyen, beletettem pár kanál – saját készítésű – ketchupot, ami egyúttal a savanykásságát is csökkentette.

A fagyasztott, előfőzött garnélarákokat hideg vízben kiengedtettem, kevés pálmaolajon két jókora gerezd összenyomott fokhagymával átforgattam.

A salátát egy kevés mártással elkevertem, tetejére tettem a rákocskát, további öntettel meglocsoltam. Szép lett volna valamilyen kehelybe tálalni, de olyanom nincs, ezért egy jégsalátalevélbe halmoztam.

Tudom, hogy a karácsony nem a fogyókúra ideje, de nekünk ez bőségesen elég volt vacsorára, persze azért a süteményt (zserbó, bejgli) nem hagytuk ki utána. 

Így aztán ezeket a csak díszítő, „helyettesítő” szaloncukrokat varrtam meg. 

Nagyon szép

ünnepet

kívánok

mindenkinek!