HTML

àlabeck

Csak főzök és elmesélem. Közben néha magamról is.

Ha írnál: beckzsu@gmail.com

Címkék

általános (20) avokádó (3) bab (7) befőzés (26) brokkoli (4) büféasztalra (117) cékla (4) csirke (90) csirkecomb (58) csirkemáj (22) csirkemell (124) csirkeszárny (3) cukkini (38) darálthús (56) dió (32) édes (65) egyéb (17) egytálétel (117) főzelékféle (45) fűszer (32) gomba (31) grúz (7) gyors (3) gyümölcsös (48) hajdina (5) hal (39) hidegkaja (53) káposzta (20) karfiol (24) kelbimbó (6) kézimunka (7) kímélős (26) köret (78) krumpli (79) leves (39) low carb (13) mák (5) maradék (39) marhahús (13) mártás (48) menüterv ötlet (3) mesélek (20) olajbogyó (11) orosz (28) padlizsán (43) paprika (4) paradicsom (3) pörkölt (25) pulykacomb (22) pulykamell (17) rágcsa (23) rakott (48) rántott (49) reggeli (10) sajt (8) saláta (85) sertéshús (53) spárga (23) szabad tűzön (13) személyes (119) tészta (43) töltött (19) túró (18) uborka (5) zöldség (163) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Főzni vagy nem főzni?

2009.04.16. 12:58 BeckZsu

Többnyire magam sem értem, miért, de szoktam tévét nézni, illetve még gyakrabban háttérként hallgatni. És feltűnt, hogy fiatal – és kevésbé – lányok fennen hangoztatják, hogy „én nem tudok főzni, még egy rántottát sem”. Nem arra a műsorra gondolok elsősorban, ahol vacsorameghívás ürügyén derül ez ki, hiszen ott már régen nem az ételekről van szó, hanem éppen ellenkezőleg, úgy látom, az a lényeg, hogy minél kevesebbet tudjon a vendéglátó, hogy aztán ezen lehessen szórakozni vagy veszekedni, kinek-kinek hangulata, illetve a rendező elképzelése szerint.

Nem gondolom, hogy mindenkinek mindennap meleg ételt kellene előállítania. Én sem főztem naponta, amikor még „rendes”, egész napos munkahelyen dolgoztam, akkor még mindenhol volt menza, a gyerekeknek is az iskolában, tehát csak hétvégén volt otthoni főzés nálunk is. Manapság a munkahelyi étkezést inkább a házhoz szállítós cégekkel oldják meg, szerintem az is teljesen rendben van.

De azt vettem észre, hogy ha bármilyen műsorban – vetélkedő vagy beszélgetős – szóba kerül étel vagy főzés, mennyire nem tudnak semmit, de nem is akarnak, inkább büszkék rá, hogy analfabéták a konyhában. És ebben a kategóriában nemcsak ún. hírességek vannak, de szép számmal akadnak „civilek” is.

Vajon miért?

És közben már szinte alig van olyan tévécsatorna, ahol ne lenne valamilyen főzőműsor.

Arról nem is beszélve, hogy szép számmal akadnak egészséges életmódot stb. bemutató műsorok is, ahol szinte mindig az a jó tanács hangzik el, akár hízásról, akár más szempontokról van szó, hogy főzzenek otthon, és nem készételt, hanem friss anyagokból.

Biztosan rossz helyen kérdezem itt, hiszen aki ezt olvassa, az már biztosan nem így gondolkozik, de talán mások jobban értik nálam, hogy miért van így.

A képet itt találtam.

11 komment

Címkék: személyes

Húsos káposzta

2009.04.15. 18:57 BeckZsu

Az ötlet ismét csak vásárláskor született meg, kivételesen volt kisméretű káposzta, azt vettem. És még itthon volt pár sárgarépa. Ebből kombináltam ezt az ételt. És még azon is igyekeztem, hogy ne legyen túl hízásbarát.

A kb. 80 dkg káposztát vékonyra gyalultam, három közepes méretű répát zsülienre, vagyis vékony csíkokra. (Ha nem kaptam volna egy „csodagyalut”, akkor durvára reszeltem volna.) Két fej hagymát csíkokra vágtam. A 30 dkg hús pedig már felkockázva volt a fagyasztóban, persze előzőleg kiengedett.

Először a hagymát pirítottam meg, hozzátettem a répát, és együtt is jól átpirítottam. Belekevertem egy evőkanál saját készítésű ketchupot, részben a színe, részben a benne lévő fűszerek kedvéért. Akkor beletettem a káposztát, megsóztam, lefedtem. Közben másik edényben egy kis kérget sütöttem a húsdarabokra, aztán a káposztához tettem.

Együtt pároltam, amíg minden megpuhult, időnként kevés vizet adva hozzá, közben kevés köménnyel, borsikával és majoránnával fűszereztem. (Általában káposztához ezeket használom, jól támogatják az emészthetőségét, csökkentik a puffasztó hatást.) A végére nem maradt leve.

Nem biztos, hogy a képen túl megnyerőnek látszik, de igazán finom volt.

Szólj hozzá!

Címkék: káposzta pulykacomb

Csirkehúsos, gombás majonézes saláta

2009.04.14. 19:02 BeckZsu

Egy majonézes salátát összerakni igazán nagyon egyszerű, mégis legtöbben megmaradnak a jól bevált majonézes krumplinál vagy franciasalátánál. Én sem csinálok nagyon gyakran, magam sem tudom, miért. Pedig ha elég érdekesek az alapanyagok, változatos lesz a saláta is. Engem gyakran az tart vissza, hogy valahogy megszoktam, hogy ehhez ünnepi alkalom és vendégek kellenek. Most úgy gondoltam, hogy az ünnepi alkalom megvan, miért ne legyen vendégek nélkül is, csak megpróbáltam fékezni magam a mennyiség tekintetében.

Jó ideje várt már a kamrában egy üveg marinírozott gomba, amit kaptam, de nem volt ötletem hozzá. Nem vagyok gombaszakértő, úgy tudom, tuskógomba a neve, nagyon aranyosak, aprók, sós, fokhagymás marinádban.

Kihalásztam a fele mennyiséget, lecsorgattam a levét. (A másik feléből mi lesz, még nem tudom.) Keményre főztem négy tojást, hármat kockára vágtam. Három darab vizes uborkát és 15 szem aszalt szilvát (ezeket előzőleg a piacon vettem) szintén felkockáztam – a szilva elég puha volt, így nem áztattam előre.

Négy szelet csirkemellet befűszereztem, minimális olajon gyorsan megsütöttem, azt is kockára vágtam.

Egy pohár tejfölt összekevertem fele mennyiségű (vagy több) majonézzel, mustárral, egy kanál uborkalével, beleforgattam az összes alapanyagot. Csak másnap ettük, addig a hűtőben pihent, ízesedett.

A tányéron metélőfokhagymával megszórtam, a megmaradt kemény tojással díszítettem.

Mivel nagyon tetszett ez az édes és savanyú és fűszeres ízkeverék, biztosan fogom még ismételni akkor is, ha éppen nem lesz ilyen gombám, biztosan jó lesz másféléből is.

2 komment

Címkék: saláta büféasztalra

Cseresznyevirágzás

2009.04.14. 14:57 BeckZsu

Ha jól meggondolom, nincs ebben semmi különös, itt a tavasz, virágzik a cseresznye, végül is az a dolga. Mégis minden évben elámulok ezen a gyönyörűségen, a körös-körül virágba borult fákon. De a fő kedvencem ez a fa. Igen öreg, nem tudom pontosan, hány éves, de van egy kb. 50 éves fénykép a kertről, és akkor is már ilyen nagy volt. Néhány éve úgy nézett ki, hogy feladta, nem bírja már tovább, sorra száradtak el az ágai, gyümölcs sem nagyon volt rajta. Tettünk még egy próbát, sok ágat levágtunk róla, szegény nagyon szomorúnak látszott. És most ilyen ...

Szólj hozzá!

Címkék: személyes

Habos-diós süti

2009.04.11. 09:47 BeckZsu

 

Ez a sütemény családunk egyik nagy kedvence. Süteményes könyveket böngészve kiderül, hogy sokféle néven sokféle változata van, kis különbségekkel. Nálunk ez a kedvenc, vékony tészta vastag töltelékkel, és a neve is csak így egyszerűen.

A tészta: 21 dkg lisztet összegyúrok 14 dkg margarinnal, 7 dlg porcukorral, 1 csomag vaníliás cukorral és 2 tojássárgájával.

 

A töltelék: 5 tojásfehérjét 4 evőkanál hideg vízzel kemény habbá felverek, összekeverem 20 dkg porcukorral és 35 dkg darált dióval. (Most a gesztenyés rudacskákból kimaradt tojásfehérjét használtam a többlethez, de egyébként mindig gyűjtöm a fagyasztóban, ha valamiből, pl. majonézből kimarad.)

A tészta a klasszikus linzertészta, tehát zsíros, nehezen nyújtható. Vagy le kell hűteni nyújtás előtt, vagy – én ezt szoktam választani – egyszerűen belenyomkodom egyenletes vastagságban a tepsibe. A tésztát világosra sütöm, kiveszem. Megkenem baracklekvárral, kb. 1,5 dl kell hozzá. (Volt, hogy nagyon jót akartam, túl sok lekvárt tettem rá, ez nem vált be, a szélén a tészta alá folyt, odasült.) Aztán rákenem a habos-diós tölteléket. Visszateszem a sütőbe, szép színesre megsütöm.

Kihűlve lehet felvágni. Mivel én évek óta sütőpapírt használok, annak segítségével kiemelem egy vágódeszkára, ott hagyom kihűlni, másnap keskeny, hosszúkás darabokra szeletelem.

Ha éppen túl sok süteményünk van, és nem fogy el, ez kiválóan eltartható a fagyasztóban – kipróbáltam – és amikor szükség van rá, szobahőmérsékleten kiengedve egészen olyan, mint a friss. Jól jön ez néha.

Szólj hozzá!

Címkék: édes

süti beállítások módosítása