àlabeck

Ez a nagyon gyorsan elkészülő finomság – persze annak, aki szereti az ilyesmit – a kovászos, illetve sós-vizes uborka alternatívájaként szerepelhet.

Én most próbaként csak egészen kis adagot csináltam belőle, ez is az egyik előnye, hogy kevéssel is érdemes kísérletezni, hiszen gyakorlatilag nincs vele munka.

Negyed kiló kovászolni való uborkát ugyanúgy készítettem elő, mint a kovászoshoz: (kefével) megmostam, szárazra töröltem, a végeit levágtam, és az ellentétes végein egymásra merőlegesen kb. háromnegyedéig bevágtam. Egy ép „nejlon”zacskóba tettem. Rátépkedtem egy kis csokor kapor felét, beleszórtam három kisebb gerezd felaprított fokhagymát, egy púpos mokkáskanál sót. Jó alaposan összeráztam, aztán kisimogattam a levegőt a zacskóból, és lezártam – én a vele árult kis dróttal, de összekötni is lehet. A biztonság kedvéért még egy második zacskót is ráhúztam, jó szorosan.

Betettem a hűtőszekrénybe. 6–8 óra múlva már ehető. Kóstolás után áttettem egy lezárható dobozba a könnyebb kezelhetőség kedvéért. Az íze hasonlít a kovászos uborkáéra, de szép élénk zöld színe van, és friss, kicsit puha, vagyis inkább  hajlékony, de ropogós.

Az orosz konyhában nagyon kedvelt, gyakorlatilag minden orosz nyelvű kajás honlapon vagy blogban megtalálható. Van, aki egészen egyben hagyja, csak a végeit vágja le, van, aki négybe vágja az uborkát – úgy még hamarabb elkészül. Biztosan jó vodkához is, ezt nem próbáltam ki :)

A múltkor kinéztem magamnak egy szimpatikus receptet, amit feltétlenül meg akartam csinálni, a héten a piacon járva be is szereztem a még hiányzó hozzávalókat. Aztán kapcsoltam csak, hogy hiszen ebben krumpli van! Éppen alkalmas a 25. vkf-re, amit Cukroskata a krumpli jegyében írt ki.

Kellett hozzá 80 dkg újkrumpli, ½ kg gomba, két nagy fej hagyma, 15 szem aszalt szilva, 40 dkg hús (csirkemell), egy nagy pohár tejföl, liszt, olaj.

Az ilyen összerakott – egyszerű egytál – ételeknek az a hátránya, hogy sok edényt kell használni az előkészületekhez. Ezt most megpróbáltam kivédeni, ezenkívül az előkészületeket előző nap megcsináltam, közvetlenül ebéd előttre csak a sütés maradt.

Sajnos nem kaptam picike gombát, csak olyan közepeset, így a lábait kiszedtem, a fejeket megmostam, a legtöbbet egyben hagytam, a nagyobbakat kettévágtam. Kevés olajon addig sütöttem, amíg minden leve elfőtt, kissé meg is pirítottam. Szűrőlapáttal kiszedtem a lábosból, egyenesen abba a tepsibe, amiben sütni terveztem. A hagymát félbe, majd hosszában csíkokra vágtam. A gomba után visszamaradt olajban világosbarnára pirítottam. Beletettem a kis darabokra felvágott aszalt szilvát (mivel elég puha volt, nem áztattam előtte), még egy-két percig kevergettem, aztán a gombához raktam.

Ezután következett a hús, amit falatnyi darabokra vágtam, sóval, fehérborssal, majoránnával és egy egészen kevés kakukkfűvel és rozmaringgal beszórtam. Ehhez már pótolni kellett az olajat, amin néhány perc alatt megpároltam, és ezt is a gombás, hagymás, szilvás keverékhez tettem. (Igaz, most energiatakarékosságból több húst csináltam, egy részét egy másik ételhez, azt persze külön eltettem.)

Még mindig ugyanabban a lábosban – ezért csináltam az egészet lábosban és nem serpenyőben – kevés olajon, saját levében-gőzében megpároltam a megkapirgált újkrumplit, a kisebbeket egyben, a nagyobbakat kettévágva. (És itt újra félretettem egy kisebb részét másik alkalomra.)

A krumplival együtt mindent összekevertem a tepsiben, aztán szétterítettem, igyekeztem egyenletesen elosztani, hogy mindenhova mindenből jusson.

Egy evőkanál lisztet olajon csak éppen fehéredésig melegítettem, nagyon kevés vízzel csomómentesre kevertem, aztán hozzákevertem – részletekben – a nagy pohár tejfölt. Ezt a masszát szétkentem a tepsiben lévő mindenfélén, betettem a már előmelegített sütőbe. Kb. egy órát sült, vagyis addig, amíg a szélén már rotyogott, és a tetején a tejföl megsült.

Nekünk nagyon ízlett, hárman voltunk, és mindhárman repetáztunk, csak „az íze kedvéért”. Felvettük az étlapra, máskor is lesz ilyen.

Az eredeti recept hús nélküli, azonkívül kicsit változtattam az elkészítési módon.

Szerencsém, hogy Cukroskata a XXV. VKF. kiírásában úgy fogalmazott, hogy elég, ha az étel nyomokban krumplit tartalmaz. Így ez a saláta is megfelel a kritériumnak. Ráfoghatnám, hogy ez egy majonézes krumplisaláta felturbózva, de nem, inkább csak annak távoli rokona.

Az alapja a kb. 25 dkg konzerv marinírozott gomba (ami megmaradt a másik saláta után, és a marinádnak köszönhetően jól megvolt azóta a hűtőben), amit leöblítettem, eltávolítottam róla a kissé kocsonyás levét. (Más friss vagy konzev gomba is jó lehet hozzá.)
Három közepes méretű krumplit kis kockára vágva sós vízben megfőztem. Talán jobb lett volna héjában, de nem volt túl szép, csak arra kellett vigyázni, hogy nyers ne maradjon, de túl se főjön.
Egy sült csirkemellet felaprítottam – előzőleg sütőzacskóban sült csirke volt, amiből ezt a részt megspóroltuk.
Három darab vizes uborkát hosszában négybe, aztán keresztben kb. 5 mm-es darabokra vágtam.
Három szép szál újhagymát felvagdostam, amennyi zöldje szép volt, azzal együtt, megsóztam.

Ezt mind összekevertem, addig pihent, amíg az öntetet megcsináltam. Ahhoz egy nagy pohár kefirben elkevertem egy evőkanál mustárt, egy kiskanál szardellapasztát, három evőkanál majonézt, fehérborsot. Beleforgattam az összekevert mindenfélét, lefedve a hűtőbe tettem másnapig. Ez nálunk most ebédként szerepelt, éppen igen meleg idő volt, elég is volt.

A körbejáró szuperszakács-sapka elért hozzám is, Gabojszától és Miamanótól is megkaptam, nagyon örültem. Mindketten kedves magyarázatot is fűztek hozzá, lemásolom, hogy itt legyen – magamnak emlékül.

Gabojsza ezt írta: BeckZsu, akihez szívesen befizetnék menzára, mert mindig olyan finomat főz, ami mentes minden faxnitól, és azonnal megenném:-)

Miamanó pedig: Köszi a remek recepteket – ezt is. Gyakran böngészek a finomságok közt. Szeretnélek megajándékozni.

Csak azért nem tettem ide azonnal, mert hosszasan törtem a fejem, hogy kinek adhatnám tovább, hiszen ötöt kellene kiválasztani. Hát ez nekem nem sikerült. Sokkal hosszabb lett volna azoknak a listája, akiket kedvelek, szívesen olvasok. Az egyiket azért, mert különlegeseket főz, a másikat éppen azért, mert olyat, ami mindenki számára elérhető. A régebben meglévőt a kitartása miatt is, az újabbat a lelkesedése és a bátorsága miatt, hogy nem riadt vissza attól, hogy már olyan örvendetesen sok gasztroblog van.

És még adnám több olyannak is, aki nem ír blogot, „csak” finomakat főz a családjának, barátainak.

Vagyis a vége az lett, hogy nem tudtam dönteni. Azóta örömmel láttam, hogy mások is voltak ezzel így, tehát én is kínálom a sapkát, de főleg a címet nagyon sok mindenkinek szeretettel.

A rántott csirke második adagjához (hiszen annyi volt, hogy két alkalomra bőven elég) már nem terveztem krumplit, hanem végre nem fagyasztottból, hanem friss borsóból készült főzeléket. Ez tulajdonképpen semmiben nem különbözik a másiktól, csak a kezdete. (Azért írok róla mégis, mert kérték.)

Először is kimentem a piacra. Valóban bőséges a kínálat borsóból is, nem könnyen tudtam dönteni, hogy melyiket szeressem. Azt viszont megállapítottam, hogy bizonyára másfajta borsót termesztenek, mint régen. Valahogy egyiknek sem túl szép a héja, volt olyan, ami viszonylag jobban nézett ki, de abban meg nem nagyon voltak szemek. A másik meg olyan tömör, hogy gyanús volt, hogy talán nem elég gyenge, pedig én azt szeretem. Végül az az árus győzött, aki azonnal felbontott egyet, és odakínálta kóstolásra. És finom édes, gyenge volt a látszat ellenére. Kettőnknek ¾ kilót kértem, de 80 dkg lett, nem baj. Kifejtettem, közben persze még többször megkóstoltam, még mindig jó volt. :) Aztán szűrőben megmostam, jól lecsorgattam, hogy ne maradjon víz rajta.

Kevés olajon erős lángon kevergettem addig, amíg szép élénk zöld színe lett. Aztán újra kóstoltam, vajon kell-e egy picike víz hozzá, de mivel közel tökéletesnek találtam, nem tettem, csak kisebb lángon lefedve pároltam még pár percig. Ettől kezdve pontosan úgy folytattam, mint a fagyasztottból. Most csak a kakukkfű volt a mélyhűtőből – ezt nem csak az íze miatt teszem bele, bár az is jót tesz neki, de nagyon jól ellensúlyozza a borsó esetleges puffasztó hatását is.

Mindenkinek ajánlom, hogy ne csak levest, hanem főzeléket is főzzön a friss, finom (és szép) borsóból.