àlabeck

Ez az ebéd még a kánikulai időszak alatt készült, olyankor nekünk bőven elég ennyi, és nagyon jólesik a saláta frissessége – amit mindig szeretünk, de máskor nem biztos, hogy az az egyedüli köret.

A hús nálunk most is csirkemell volt, de ugyanúgy meg lehet csinálni bármilyen húsból, amit a család szeret. (Láthatjuk, már régóta a gyros–döner árusoknál is többféléből is sütik a nagy nyársakon a felrétegezett húsokat, hiszen itt nálunk nem mindenki szereti a bárányt.

Az apróra vágott húst befűszereztem görög fűszerkeverékkel, amit még kipótoltam egy kis összenyomott fokhagymával. (A keveréket készen vettem; fűszerpaprika, koriander, bazsalikom, fokhagyma, vöröshagyma, oregánó, rozmaring és cayenne-bors van benne.) Ezt olívaolajjal elkevertem, alaposan beleforgattam a húst, és félretettem a hűtőbe pár órára.

A salátához vettem egy csomag vegyes, előre mosott, összevágott, többféle salátából álló keveréket. Ezt azért szeretem, mert ezt a sokféleséget nem tudom úgy előállítani, hogy veszek mindegyikből egy fejjel, mert ránk romlana, annyira sok lenne. Tehát marad a kész változat. Ennek ellenére ezzel nem elégszem meg – főleg ha csak a saláta a hús „melléklete”. Tehát vágtam még hozzá csíkokra zöldpaprikát, hagymát, félkarikára paradicsomot és uborkát. Elég sokat.

Az öntethez a tejfölbe aprított snidlinget és foksnidlinget – metélőhagyma és metélőfokhagyma – kevertem, majd összeforgattam az összes salátának valóval.

Ezután sütöttem meg a húst, egyszerűen serpenyőben, kevés olívaolajat forrósítottam föl, így tettem bele a bepácolt húst. Folyamatos kevergetés mellett átpirítottam, majd még 10 percig sütöttem, már kisebb lángon. Így kicsi levet engedett, amiben megpuhult anélkül, hogy kiszáradt volna. Mikor „elsült” ez a lé, már tálaltam is.

Többször csináltam már ilyet, hasonlót, annyira egyszerű és finom. Lehet játszani a fűszerezéssel, a salátákkal is. És ha éppen nagyon éhes valaki – vagy egyszerűen jobb étvágyú – akkor bőven elmegy mellé egy kis sült krumpli, esetleg kenyér (pita) is.

Jól bevált összeállítás nálunk a sült csirkecomb cukkinival. (Meg persze a sült csirkecomb nagyon sok minden mással is...) Legkényelmesebb összerakni őket, és a sütőbe pakolva csak megvárni, míg megsül. De most, hogy a kis víkendházban főztem, másképpen készült, mert ott a sütő ugyan légkeverésesnek számít, de igazából főleg fölülről süti az ételt, így, mire megpuhulna, már megégett. Ezért inkább csak utósütésre alkalmas.

A két csirkecombot szétvágva alsó-felsőre megsóztam, fokhagymaporral, görög fűszerkeverékkel és kevés pirospaprikával megszórtam. Pici olajjal átforgattam, visszatettem a hűtőbe, míg a cukkinit is előkészítettem. Csinos kis karcsú cukkinik voltak, megmostam, megtörölgettem, aztán hasábokra felvágtam.

Ezeket bő olajban, mint a hasábburgonyát, kisebb részletekben, elég nagy lángon, gyorsan megsütöttem. Szűrőlapáttal egy kis tepsibe szedtem ki, szétterítettem. Rászórtam a tetejére egy bő maréknyi reszelt finom, ízes, karakteres (értsd: kissé szagos) sajtot. Annyi időre tettem a sütőbe, míg a sajt rápirult.

Közben a csirkecombokat ugyanabban az olajban sütöttem, lényegesen kisebb lángon, így át is sültek-puhultak, végül megpirultak, ropogós lett rajtuk a bőr is. És nem, nem lett túl zsíros, ellenkezőleg, a bőréből is kisült a kis zsír, ami volt benne. Bár mivel inkább kicsike combok voltak, ez eredetileg sem volt sok.

Tegnap előszedtem az egy évvel ezelőtti fülbevaló-horgolásaimat, erről eszembe jutott, hogy a még egy évvel korábbi, tehát már több, mint kétéves játékokat nem mutattam meg. Pedig azóta már jól megnőtt az unokám, akinek csináltam.

Ilyen jellegű figurákat is nagyon sok internetes oldalon láttam, azt is megtudtam, hogy amiguruminak nevezik. Ez – ha jól értem – horgolt, kitömött valamit jelent. Megcsinálni is jó játék!

Persze ezeken kívül horgolgattam, varrogattam még sokféle dolgot, hiszen nem lehet állandóan csak főzni … A változatosság kedvéért majd még mutatok ezekből is, remélem, érdekel másokat is.

Végre itt a nyár, és meleg az idő, az ember strandra jár … meg nyaralni is remélhetőleg. Ilyenkor – legalábbis én – igyekszem még a szokásosnál is gyorsabb, kevés konyhai tartózkodást igénylő kajákat főzni. Ami nem jelenti azt, hogy ilyenkor nem szeretek finomakat enni és főzni, az így is megoldható. De ha nem itthon vagyunk, hanem tényleg valahol nyaralunk, akkor én mindenképpen viszek magammal valamilyen kézimunkát is, estére, esős idő esetére – meg „csak úgy”. Hiszen itthon is mindig csinálok valami ilyesmit, többnyire párhuzamosan többfélét is, melyik nap éppen mihez van kedvem.

Így történt tavaly, hogy nagyon megtetszettek az itt-ott látott horgolt fülbevalók (egy-egy darab viszonylag hamar elkészül, így gyorsabb a sikerélmény), de úgy gondoltam, hogy ez már nem való nekem. Lányom viszont éppen kb. ugyanakkor felfedezte ezt a divatot, ötletet, ezért szívesen elfogadott ilyenekből néhányat. Hát nekiláttam...

Nem mondom, hogy profi munkák, talán már említettem, hogy a horgolást teljesen autodidakta módon tanultam, nem is megy tökéletesen, de szeretem csinálni és örülök az eredménynek.

Itt az első adag fülbevaló, nyári, vidám színek, két színben még hozzá való karkötőt is csináltam, főleg azért, mert ezt a mintát is ki akartam próbálni.
A leírásokat több helyről szedtem össze, általában a rajzosakat (diagramnak nevezik többnyire) szeretem, jobban értem, mint amikor szavakkal írják le.

Semmi több, mint régi receptjeim, azok összetevőiből készült étel új kombinációban. És egyébként meg egy tényleg gyorsan elkészülő, finom étel.

A zöld spárgát amennyire kellett, tehát kb. az alsó harmadát, meghámoztam, aztán, mint a zöldbabot, darabkákra vágtam. A már elmesélt módszer szerint serpenyőben megpuhítottam, kissé meg is pirítottam. Elterítettem egy jénai tálban.

A hússzeleteket (talán nem is kellene mondani, hogy nálam csirkemell volt) lisztbe forgatás után megsütöttem, a spárga tetejére fektettem. Apróra vágott fekete-erdei sonkával beborítottam, majd rászórtam a reszelt sajtot. A sajt pedig egy nagyon finom, különleges fajta volt, amit természetesen kaptunk, nem vettem. Egy enyhén „szagos” fajta volt, nem annyira, hogy elnyomja az egyéb ízeket, de mégis érezhető finom ízt adott.

Így tettem a sütőbe, amíg átmelegedett, picit megsült. Ez a sajt nem olvadékony, csak éppen megereszkedett a melegtől.

És készen vásárolt, előre aprított vegyes keverékből készült joghurtos salátát ettünk hozzá.