àlabeck

Ahogy már évek óta szokásos, októberben már elkezdődött a sütőtök-dömping. Szégyen vagy sem, én a Halloween ünneplésének szokását még nem igazán tettem magamévá, a koromra tekintettel ez már valószínűleg nem is fog változni. A sütőtököt viszont szeretem.

Gyerekkoromban még édesapámmal töklámpást is faragtunk – természetesen abból a szürkés-zöldes héjú, itthon akkor egyetlenként létező fajtából –, tettünk bele gyertyát is, de ehhez más szertartás nem kapcsolódott. Arra meg nem emlékszem, hogy mi történt a kivájt belével, a tökmagot megsütöttük, elrágcsáltuk.

Most, hogy már sokfélét lehet kapni, nem kell feltétlenül megvárni, míg a tököt megcsípi a fagy, a „kanadai” fajta nem csak attól lesz édes. Tehát beterveztem a szokásos sült tök elkészítését, párhuzamosan a sütőtök-krémlevest is.

És éppen jókor, még a piacra indulás előtt megláttam egy ötletet, hogy aszalással lehet csinálni a sütőtökből chipset is. Ezt mindenképpen ki akartam próbálni. Szeretek ugyanis „rágcsálni”, leginkább aszalt gyümölcsöket szoktam, és ha lehet valami egyszerűt, jót házilag előállítani, hát nosza! Tehát elég nagy mennyiséget vettünk a tökből.

A legelső persze a sült tök volt, egy egész sütőtepsire való adag, mert a krémlevest is sültből terveztem, nekem úgy bevált. Közben egy másik adag tököt nyersen, hámozva legyalultam, fahéj, szegfűszeg, gyömbér keverékkel megszórtam, átkevertem. Ahogy olvastam, az aszaló készülék rácsain egy rétegben szétterítettem.

Ahogy a sült tök elkészült, megkóstoltam, hiszen frissen-forrón a legjobb. Nagyot csalódtam. Egyáltalán nem volt jóízű, sem elég édes, jellegtelen, kissé vízízű volt. Pedig ez a fajta sütőtök eddig mindig bevált.

A krémlevest persze megcsináltam, de a régebben leírt receptemtől kissé eltértem (hát persze). Hagymát ugyanúgy tettem bele, de krumplit nem, éppen elég sűrű lett anélkül is. Narancslére sem volt szükség, a kis húsleves meg a tejszín volt csak az, amivel a nekem tetsző sűrűséget elértem. A fűszerezéssel viszont nem voltam szűkmarkú, a teljes karácsonyi fűszerkínálatot beletettem; fahéj, gyömbér, szegfűszeg, citromhéj, szerecsendió. A végén még egy kevés citromlevet is kevertem hozzá, úgy éreztem, kell. Aztán a tányéron megint csak sült szalonnadarabkákat szórtam rá.

Keresgéltem valami ötletet, mit kezdhetnék a sok megsült tökkel, ami nem túl finom (mert amúgy nem lett volna gond). És találtam egy egyszerű-nagyszerű sütőtökös kevert sütemény receptet. Meg is csináltam, mindjárt másnap. Köszönet érte.

Leírom a receptet, hogy könnyebben megtaláljam, hátha máskor is meg akarom sütni, hiszen finom lett. (Az eredeti szerint szódabikarbóna kell bele, én sütőport használtam.)

1 tojás, csipet só, 10-15 dkg sült sütőtök, 10 dkg cukor, 1 dl olaj, 2 dl tejszín, 2 teáskanál fahéj, 1 púpos teáskanál sütőpor, 10 dkg étcsokoládé, 20 dkg liszt.

A csokoládét aprítógépben összetörtem – az enyém nem töri porrá, éppen csak kisebb-nagyobb darabkákra.
Aztán mindent szép sorban összekevertem, sütőpapíron, tepsiben megsütöttem, 180 fokon, alsó-felső fűtéssel. Kb. 35 perc volt, amíg a beleszúrt kötőtűre már nem ragadt a tészta. Azért is jó a sütőpapír, mert amikor kész, azzal együtt ki lehet emelni, nem kell kifordítani a tepsiből, vagy netán abban felvágni.

Közben az aszalógépben elkészült a chipsnek szánt tök is. Nem rossz, de nem lett ropogós, pedig elég száraz, ha tovább sütöm/aszalom, már megégett volna. Nem tudom, ilyennek kell-e lennie, vagy valamit másképpen kellett volna csinálni... Ennek ellenére még egy adagot bepakoltam, azzal a különbséggel, hogy arra egy picike porcukrot is szórtam. Az illata mindegyiknek fantasztikus, és azért el lehet eszegetni, de valamit ki kellene találni, hogy ropogós legyen.