Ez nem főzés, de én nagyon szeretem a sima, darabokra vágva, sütőben megsütött sütőtököt. (Ez így elég viccesen hangzik.) És még nosztalgiám is támad, eszembe jut, amikor középiskolás voltam, az iskolánktól egy sarokra volt a könyvtár, ahova gyakran jártunk, leginkább csapatostól, és télen pont előtte a sarkon sült tököt árultak. Ilyenkor általában nem álltunk ellen ennek, gyakran azt ettem ebéd helyett – a könyvtárban annyira nem örültek, amikor néhányan egyszerre bevonultunk, sült tökökkel a kezünkben, de mindig megbocsátottak, végül is törzsvendégek voltunk.
Semmit nem kell tenni, csak a tököt kívülről jó alaposan megmosni, darabokra vágni, aztán tepsiben – alufólián, hogy a ráégett levet le tudjuk mosni – a sütőben megsütni. Én úgy szeretem, ha jó sült, esetleg kicsit égett is. Közben a kiszedett magokat a rostoktól megszabadítom, mint egy rendes Hamupipőke, leöblítem, és amikor a tök kész, másik fólián a sütőbe teszem, megpirítom.
A sült tök forrón-melegen a legjobb, de a maradékot hidegen is el lehet „csipegetni”.
Utolsó kommentek