A tél végi vitaminéhség – pedig mi az átlaghoz képest sok zöldséget-gyümölcsöt eszünk télen is – tört rám ismét, amikor bevásároltam egy jó nagy zacskónyi sárgarépát. (Mindezt annak ellenére, hogy éppen csak pár napja fogyasztottunk el egy jégsalátából, uborkából és főleg a színe kedvéért egy piros színű paprikából álló nagy tál salátát.)
A már régebben is kipróbált koreai répasalátát csináltam belőle, szép nagy adag lett, igen-igen csípős is. Így, ahogy van is finom, például sült hús mellé, de én önmagában és zsíros kenyérrel is megkóstoltam. Mégis úgy éreztem, hogy így bizony soha nem fog elfogyni.
Tehát – mint előzőleg – most is csináltam belőle egy réteges salátát, nem pontosan úgy, mint akkor.
A tál aljára már kentem egy kis salátaöntetet. (Ez most egy boltban, francia napok alkalmából, készen vett öntet volt, éppen csak egy kevéske volt már a flakon alján.) Rá egy réteg répa került, erre kis darabkákra vágott pulykasonka. Ezután juienne-re gyalult kígyóuborka, majd főtt tojás, szintén gyalulva. Újabb salátaöntetes kenés, majd ismételtem a rétegeket. Eddigre már kezdett bomba jellegű lenni. A tetejére tojás került és néhány pötty majonéz. 
Nemcsak a formája, hanem a csípőssége miatt is kiérdemelte a bomba nevet, bár így megrakva már távolról sem volt annyira erős, mint önmagában. Inkább kellemesen vegyes, savanykás és édes, csípős és lágy ízvilágú.
Utolsó kommentek