Bizonyára sokan tudják, hogy ez az étel, amit székelygulyásnak is szoktak nevezni, egy személyről kapta a nevét. Az Ínyesmester így meséli a történetet (itt kissé rövidítve): Történt egy napon, hogy Székely István vármegyei főlevéltáros későn tért be ebédre egy vendéglőbe, kifogyóban voltak már az ételek. A készséges kocsmáros a vendég kívánságára a maradék savanyúkáposzta-főzeléket és sertéspörköltet egybekeverve, egy tálban szolgálta föl. A rögtönzés ízesnek, kellemesen zamatosnak bizonyult. Tanúja volt ennek Petőfi, aki legközelebb ugyanezt rendelte magának, és hozzáragasztotta Székely nevét ...utóbb került rá díszítésül és ízesítésül is a tejföl.

Ennél többet szinte nem is kell mondani erről a – szerintem – finom ételről.

Először pörköltet főzünk (nálam ebben az esetben már készen volt a fagyasztóban). Másik edényben megpároljuk a savanyú káposztát, aztán a kettőt összekeverjük. Kb. 25 dkg húshoz fél kiló káposztát veszek.

Ha frissen főzöm a pörköltet is, akkor nem külön szoktam, hanem amikor éppen elkezd puhulni a hús, hozzáteszem a káposztát, és együtt főzöm készre. Nagyon jót tesz neki egy kis füstölt íz, amit akár füstölt lével, akár kolbász hozzáadásával is el lehet érni. Nekem most egy kis maradék húsos füstölt szalonnám volt (tulajdonképpen csak a húsos része), amit apróra vágva egy kis vízben főztem egy ideig, majd levével együtt hozzáadtam a káposztához, úgy főtt tovább. Még tettem bele egy kevés csombort és köményt is.

Amikor készre főtt a hús és káposzta, lehet belefőzni egy jó adag tejfölt. Lehet azt csak a tányéron rátenni, mi úgy szoktuk, így ha netán marad belőle, kevésbé romlékony.

Aki nem diétázik, kenyérrel eszi, de ha nem zsíros húsból készül, és nem is teszünk bele sok zsírt, akkor kiválóan megfelel akár fogyós fogásnak is.