Sokáig gondolkoztam, hogy ezt érdemes-e beírni, hiszen receptként gyakorlatilag minden alkatrésze már volt, meg ha valami, akkor ez az, amit mindenki ismer. És mégis... Esetleg ötlet, ha ki kell találni, hogy mit főzzünk. Az előző hosszú hétvégén csináltam, lehet, hogy csak azért, mert eléggé későn vásároltam, és nekem tetsző csirkealkatrészt nem kaptam, viszont a karaj nagyon szép volt. Azt pedig mindenki tudja, hogy a rántott hús, az bizony sertéskaraj. A csirkét ebben az értelemben nem hívják húsnak. Hát persze, hogy a VKF X. kiírásától én sem úsztam meg, hogy rám törjön a nosztalgia – nem tudok visszaemlékezni, hogy mikor ettem utoljára rántott húst. Így aztán mit tehettem, megvettem. A karajt. Szeletelve.
Levágtam róla a csontokat, bevagdostam a szélén lévő vékony zsírt (hártyát), megsóztam és azonnal paníroztam, de párizsiasan, tehát liszt-tojás-lisztbe. A tojásba még tettem egy kevés fokhagyma-granulátumot is. Olajban megsütöttem, csak annyira lassan, hogy átsüljön, de ne száradjon ki, szóval csak addig, amíg már nem rotyog, hanem sistereg.
És mellé a krumplit már túlzásnak találtam volna, tehát párolt zöldség volt; répa, karfiol, brokkoli, kelbimbó.
Utolsó kommentek