Gondoltam, stílusos, ha a szokásosnál több napi nem írás után egy olyanról írok, ami a „nem főzést” szokta jelképezni. Hiszen úgy mondják, hogy valaki éppen csak rántottát tud főzni... vagy éppen még egy rántottát sem. Pedig igazán lehet egy rántottával is kreatív ötleteket felvonultatni. Lehet felhasználni az éppen felhasználhatatlannak tűnő maradékokat is, de lehet célzatosan valami „bővítményt” vásárolni hozzá.
Eredetileg nem terveztem, hogy erről fogok elmélkedni, csak megszokásból készültek fotók. Talán nem kell mondanom, hogy ezek nem egy hét alatt voltak az étlapunkon, hanem pár hónap, de ennek nincs túl nagy jelentősége. Régebben a párom képes lett volna legalább hetenként, de talán még gyakrabban is rántottát enni vacsorára. Ezt többnyire meg is csinálta magának. Aztán, ahogy telt-múlt az idő, ez egyre ritkábban fordult elő. Talán, sőt valószínűleg, ebben szerepe volt annak is, hogy a tojást kikiáltották olyan fő mumusnak, amelyik az egekbe viszi a koleszterinszintet, és mint ilyen, persze nagyon ártalmas. Szerencsére később „rehabilitálták”, a helyére került a tojás megítélése.
Nálunk már ennél előbb a helyére került a rántotta, ami nem naponta, nem is hetenként, de időnként az asztalra kerül. És már nem vacsorára, hanem ebédre. Ha nincs időm, nincs kedvem ennél komolyabbat, hosszasabbat főzni vagy éppen enni. Ahogy már máskor is írtam, variálgatva, adalékokkal, néha pedig anélkül. (Egyik gyengém, amitől sokan kicsit bolondnak néznek, a jól megsütött natúr rántotta vajas kenyérrel. És ha véletlenül még egy szelet szalámi is van a kenyéren, még jobb. Szerencsére ezt csak ritkán engedem meg magamnak.)
Az egyik – a néha kapható – vékony, csípős debreceni kolbásszal készült, kevés hagymával is megbolondítva, ezek előbb jó ropogósra sütve, aztán rá a tojás.
Mindketten szeretjük a sült paprikát, már az illatát is, az ízét még jobban, ezért a paprikás rántotta is egyik kedvencünk. Más az íze, ha a piros, vastag húsú, kicsit édeskés kápia paprikából készül. Ehhez jól illik, éppen a kontraszt miatt, ha sütök alá egy kis sós, húsos szalonnát is.
A „rendes” fehér paprikát csak csíkokra vágtam, egy hagymát is ugyanúgy, aztán jól megpirítottam, vagyis barnásra sütöttem, mielőtt ráöntöttem volna a jó habosra fölvert tojást.
A szezonja idején a spárga sem maradt ki, hiszen szerintem a tojáshoz minden zöldségféle illik. A fehér spárgát hámozás után darabokra vágtam, pici szalonnával ízesített olajon pirítottam, pároltam.
És hát persze a parasztreggelinek nevezett egészen komplex étel, amit ugyan végül ugyanúgy tojással öntök le és sütök, de talán mégis túlzott egyszerűsítés rántottának nevezni. Akkor jut eszembe ilyet csinálni, ha maradék krumpli van, leginkább a főtt-sült krumpli, ami erre ösztönöz. Egyébként fogalmam sincs, honnan ered ez a „parasztreggeli” elnevezés. Én először Moszkvában ettem ilyet, régen volt, úgy emlékszem, császárhús/szalonna, hagyma, krumpli volt benne, hogy esetleg még mi, arra nem emlékszem. Nagyon helyes, egyadagos kis rozsdamentes serpenyőben tálalták, abban, amiben sült. Aztán mástól hallottam, hogy NDK-ban találkozott ilyennel először. Később aztán itthon megjelent egy mirelit keverék, vettem is akkor, abban paprika is volt. Nemrégiben újra láttam ilyen nevű fagyasztott terméket, de most nem vettem, nem tudom, pontosan mi van benne, de én mindig úgy gondoltam, hogy a krumpli, ami a lényege, talán még a szalonna, a többi fakultatív.
Ez alkalommal is a főtt-sült krumpli volt az alap. Kisütöttem egy kevés szalonnát, volt közte kolozsvári is meg sima füstölt is. Felkarikáztam két szál virslit és egy fej hagymát, hozzásütöttem. Aztán tettem bele a krumplit, végül a tojást.
Általában úgy lehet szépen megsütni a rántottát, hogy miután a serpenyőbe, illetve a már megsütött belevalókra ráöntöttem a jó habosra felvert tojást, már nem kevergetem, hanem csak a széléről fakanállal (vagy mostanában inkább szilikon lapáttal) be-behúzogatom, esetleg megforgatom valahogy úgy, mint a palacsintát.
És én szeretek salátát, savanyúságot, kovászos uborkát stb. enni a rántottához is, még akkor is, ha nem túl zsíros.
Szeretettel ajánlom mindenkinek, hogy ne mondjanak le erről a sokoldalú és mértékkel egyáltalán nem ártalmas ételről, ami a tojás. Sokkal több a hasznos anyag benne, mint a káros, meg hát jó is!
Utolsó kommentek