A buli után maradt a hűtőben egy kis rúd párizsi – valaki hozta, nem fogyott el. Biztos voltam benne, hogy ezt csak úgy, kenyérre nem fogjuk elfogyasztani, ahhoz túl sok, én pedig lehetőség szerint ételt nem dobok ki. Így jutott eszembe a régi felhasználási mód, vagyis hogy kirántom, jó lesz valamilyen főzelékkel. Menzán is szerepelt valamikor a rántott párizsi, de otthon is előfordult, hogy gyors ebédnek ezt csináltam. Ennek már olyan sok éve, hogy inkább nem is számolom.
És hogy milyen főzelék legyen hozzá, gondoltam majd a boltban döntöm el, mivel piacra menni most nem volt időm, az ott lévő választékból a karfiol tűnt csak megfelelőnek.
Eszembe sem jutott megnézni, hogyan főztem előzőleg a karfiolfőzeléket, pedig éppen erre is jó, hogy itt leírom, csak nekiláttam. Szétszedtem, megmostam, sós vízben főztem. Ezt nem lehet úgy, ahogy más főzeléknél, hogy aztán a levét sűrítem, hiszen sokkal több vízben fő, mint amennyire szükség van. Tehát közben egy kanál lisztet egy lábosban elkevertem egy pohár tejföllel – először egy kis vízzel, úgy könnyebb csomómentesre keverni. Fölengedtem a karfiol főzőlevéből kimert vízzel. Szűrőlapáttal kiszedtem a karfiolt, beletettem a tejfölös masszába, elkezdtem főzni, kevergettem, részletekben még további lével pótoltam. Borsikával, kaporral és sok petrezselyemmel ízesítettem, kóstolás után még egy kis sóval is.
A párizsit vastag szeletekre vágtam, kukoricalisztbe, felvert tojásba, majd ismét a lisztbe forgattam, olajban gyorsan megsütöttem. Nem is volt rossz...
Utolsó kommentek