Megtartottuk a minden évi szokásos baráti összejövetelünket a hét végén a víkendházban, illetve főleg a kertben. És ismét csak szokás szerint – ahogy már meséltem – közösen hordtuk össze a reggelikre és vacsorákra valót.

Én pástétomot csináltam sült húsból. Ehhez sertéslapockát vettem, amit féltenyérnyi darabokra vágva zsírban, sóval, fokhagymával hagymával, paprikával, paradicsommal megsütöttem, (ahogy az oldalast, de nem pirítottam, csak amíg jó puha lett).

Néhány darabot félretettem kettőnknek két ebédre, mert azzal nem akartam sokat vacakolni. Az összes hús nyersen másfél kiló volt, több, mint a feléből készült a pástétom.

A többit késsel a szálirányra merőlegesen apróra felvagdostam. Azért nem daráltam, hogy ne legyen egészen pempős. Két tojást keményre főztem, a sárgájukat villával összetörve, a fehérjét kockára vágva kevertem a húshoz. Egy szép nagy piros színű paprikát is kockára vágtam, és abból a zsírból, amiben a hús sült, egy keveset kivéve, megpirítottam, hozzákevertem. Tettem még bele egy evőkanál mustárt, snidlinget és részletekben annyi (még olvadt) zsírt, amennyitől jól kenhető állaga lett.

(Most az ebédet kivételesen nem együtt főztük, mert az éppen soros születésnaposunk felesége önként magára vállalta ezt a feladatot. És főzött egy mosófazéknyi fantasztikus – nem éppen kóser – sóletet füstölt hússal, kolbásszal, tojással.)

Persze ezenkívül volt még bőven más ennivaló is, például remek sütemények – ha sütés nélküli, akkor hogy kell nevezni? – amikről az alkotók engedelmével majd beszámolok.

Egy ilyen hétvége után pedig majd jöhetnek a fogyós kaják.