Köszönöm szépen, hogy Praktikás Maimoni jóvoltából eljutott hozzám is ez a körkérdés.

Szeretek olvasni, ha napközben néha nem jut rá idő, este az ágyban biztosan, anélkül nem is tudok elaludni. És szeretem a könyveket. Vallomás: annak idején, amikor a nyomdász szakmát választottam, szinte semmit nem tudtam róla, csak annyit, hogy a nyomda az, ahol a könyveket csinálják, és úgy gondoltam, hogy az már rossz nem lehet. Persze az is benne volt, hogy ha nem tetszik, legfeljebb váltok. Aztán megtetszett, jól ott ragadtam.

Sok évig nem jártam könyvtárba, olyan messze esett a lakásunktól a legközelebbi is, hogy inkább nem vállaltam. Aztán három éve elköltöztünk, kisebb lakásba, ami azzal is járt, hogy nagyon erősen le kellett csökkenteni a könyveink számát, és megfogadni, hogy nem nagyon vásárolok, hiszen nincs hely hozzá. De legalább itt elég közel van a könyvtár, igaz, elég kicsi, de az mindegy, tehát újra könyvtártag lettem. (Az alábbi listában mégis van két könyv, amit sajátomnak akartam tudni.)

Én olvasásban is mindenevő vagyok, szeretem a változatosságot, ugyanúgy, mint az ételben.

Tehát a lista:

Vavyan Fable: Apád, anyád ide lőjön

Sok könyvét megvettem, még a kezdetekben, szerettem, jókat szórakoztam rajtuk. Ez a egyik sorozatnak már nem tudom, hányadik tagja, talán bennem van a hiba, hogy már annyira nem élveztem, mint régebben, de azért még kellemes, pihentető olvasmány volt.

Joanne Harris: Csokoládé

Azt hiszem, ezt nem kell bemutatni, ellenkezőleg, azért olvastam el, mert már annyian emlegették, örültem, amikor a könyvtárban megtaláltam.

Jane Austen: Értelem és érzelem

Nagyon kedveltem a tévében a Büszkeség és balítélet c. könyvéből készült többrészes filmet, megpróbálkoztam ezzel a művével is. Nehezen rágtam magam végig rajta, sajnálom, nekem unalmas volt.

Bächer Iván: Vándorbab

Na ezt megvettem, már szégyelltem magam, hogy több Bächer-könyv olvasása után éppen ez maradt ki. Azóta már többször is újra elővettem, bele-beleolvastam, ahogy a kellemes ízeket is újra akarja kóstolni az ember.

Anatolij Kuznyecov: Babij Jar

Ez nem éppen vidám könyv, mégis örültem, amikor antikváriumban sikerült megvennem.
Kuznyecov gyerekként élte át a Kijev melletti Babij Jarban 1941-ben történt szörnyű eseményeket, majd felnőttként emlékei és dokumentumok alapján megírta. Később emigrált a Szovjetunióból, akkor ezért betiltották a könyveit.

Nem tudom, kinek adjam tovább a körkérdést, úgy láttam, hogy már szinte mindenkinél járt, de nagyon szívesen olvasok mások könyvélményeiről, és örülök, ha ötleteket meríthetek belőle, tehát aki még nem írta le, kérem, tegye meg.