Készülődünk, sütünk, étrendet tervezgetünk, de addig is még vannak hétköznapok, amikor enni kell valamit. Ez a főzelék az, amit nagyon sokan nem szeretnek, van, aki már a nevének hallatán is elfintorodik. Talán a menzákon gyakran „malter” állagúvá főzött íztelen változat az oka. Talán még egyszer meg kellene próbálni. Hallottam olyat is, akinek ez a legkedvesebb főzeléke. Én szeretem, túl gyakran nem főzök, de egyszer-kétszer minden télen.
Két adaghoz 15 dkg száraz borsót használtam. Egyszerűen kb. kétszeres mennyiségű vízben föltettem főzni – később, ha kell, lehet pótolni a vizet. (Ha az ember időben eldönti, hogy ezt akar főzni, be is lehet áztatni a borsót, akkor hamarabb megpuhul.) Lassú tűzön főztem, időnként megkavartam. Amikor már besűrűsödik, persze szinte folyamatosan keverni kell. Akkor sóztam meg, amikor már puha volt, addigra egy része szét is főtt. Két gerezd fokhagymával és egy teáskanál liszttel világos rántást csináltam, belekevertem, még forraltam néhány percig. Én úgy szeretem, ha nem túlságosan sűrű.
Gyerekkoromban mindig csak pirított hagymával ettük. Most már valamilyen húst is szoktam mellé csinálni – például sült oldalassal nagyon jó –, de a hagyma akkor sem maradhat el. Most éppen csirkecombot sütöttem, jól megfűszerezve, serpenyőben. Amikor már közel puha volt, de még volt leve, mellétettem egy jó nagy adag szeletelt hagymát, ami együtt a hússal megpirult.
(Kicsit égettnek látszik, de nem az volt, csak a fűszerek, főleg a pirospaprika és a hagyma saját édessége miatti karamellizálódás jól megbarnította.)
Utolsó kommentek