Szerencsére jól elvoltak, sőt, remekül érzik magukat, annak ellenére, hogy három hete senki nem foglalkozott velük. Volt eső, néha napsütés is, úgy tűnik, ez éppen elég volt, hogy szépen elinduljanak a fejlődés útján, legalábbis a többség.
A metélőfokhagyma olyan dús és erős lett, hogy le is vágtam, azonnal egy jó adagot felhasználtam az ebédhez, a többi meg megy a fagyasztóba. Hasonlóképpen levágtam a „rendes” snidlinget is, bár az nem annyira dús, de a múlt évihez képest mégis egészen jó – nem tudom, miért, tavaly nem nagyon akart szép lenni. Most készül egy egészen új fűszeres kertecském, egyes növényeket áttelepítek a régi helyről, remélem, ott majd jobban érzik magukat, mert több napsütést kapnak. Nagyon kis csenevész most a borsika/csombor/borsfű, az is az új helyre került át, talán még megerősödik. A kakukkfű is ott várja a napot, a meleget.
Kihajtott a tavalyi petrezselyem is, de azt ültettem újat az új helyre. Ott lesz – remélem – a bazsalikom is, az igazán csak napos helyen fejlődik szépen, ezért tavaly a virágok közé ültettem. Jó helye volt, de jobban szeretem, ha külön vannak a fűszerek. Remélem, beválik az új hely.
Mint évek óta, nagyszerűen érzi magát a tárkony, már most rengeteg van, ugyanúgy az oregánó is. Lestyánból sem lesz hiányom.
A citromfű (Melissa officinalis, nem a trópusi fajta) meg egészen úgy viselkedik, mint egy gyomnövény, mindenhol kibújik, ahol akar, ezért sokszor áldozatul esik a fűnyírásnak, de marad elég a számára kijelölt helyen is.
Ezekből el tudom látni a szomszédokat, barátokat is, mi ennyit nem fogyasztunk el, de azért nagyon szeretem, élvezem őket, még akkor is, ha nem vagyok egy kertészkedős tehetség. Jó rájuk nézni is, szagolgatni is.
Már terveztem egy ideje, hogy kipróbálom a bulgurt, ezt a török rizsnek is becézett valamit, ami mégsem rizs, hanem tört búza. Elsősorban a török és a közel-keleti konyha alkalmazza. (Többen írtak már róla, amióta nálunk is divatba jött, ezért aki még nem hallott róla, sok helyen utána tud nézni, hogy mi is ez pontosabban. Már egyre több helyen kapható, én a nagy gyógytermékes boltban vettem.) A próbára jó ürügyként kínálkozott a 
Megérkeztem az egyheti pihenőről. Ezalatt egyáltalán nem főztem, nem is tudok különleges gasztronómiai eseményekről beszámolni. Bár, ha jól meggondolom, számomra akár különlegesnek is lehet mondani, ha egy egész hétig büfé-, illetve gyorsételeket eszem. Márpedig most ez történt, mert inkább a látnivalókra koncentráltunk. Ennek ellenére jókat ettünk, talán azért, mert ezek a gyorskaják nem a nagy, közismert, mindenhol jelen lévő helyekről kerültek ki, hanem kisebb, számomra érdekesebb büfékből.
Úgy nagyjából húsz éve lehetett, hogy a barátainkkal és gyerekeinkkel, akik akkor még persze kisgyerekek voltak, nyaranként elmentünk egy-egy hétre „táborozni”, tehát sátrazni. Olyan helyeken voltunk, ahol nem tengtek túl a civilizáció áldásai, hogy úgy mondjam, eléggé nomád körülmények között. Akkor jól meg kellett tervezni a heti étrendet, hiszen nem volt hűtőszekrény, bevásárlási lehetőség sem. (Persze el tudtunk volna menni autóval vásárolni, ha minden kötél szakad, de nem erről szólt a nyaralás.) Természetesen a konzervek is szerepet játszottak a menüben, nem sorolhatom el az egészet, nem emlékszem, valószínűleg nem is nagyon érdekes. Konzervként mindig benne volt az általunk eltett lecsó is, amit legalább ketten adtunk össze, így még jobb volt. Egy kivétel, hogy egyikünk javaslatára bevettük a menübe, hogy: bolognai makaróni (vagy spagetti), persze húskonzervből. És a végső bevásárlásnál valaki megkérdezte: te hogy szoktad csinálni a bolognait? Én? Sehogy! És így válaszoltunk mindannyian. Ennek ellenére valahogyan megcsináltuk; a konzervből, szalonnából, paradicsompüréből, ebből-abból.
Utolsó kommentek