Itt a nyár, itt a befőzések ideje – a gyümölcsöké persze már korábban – készülnek a télre való savanyúságok. Ahogy én látom, legtöbben uborkát, abból is ecetes és csemege uborkát, készítenek. Aztán még paprika, sokan szeretik a káposztával töltött paprikát is, de azt hiszem, az már inkább a „retro” kategória. Majd jön még az alma- és cseresznyepaprika is. … Ezek csak részletek, nagyon sok mindent lehet még eltenni savanyúságként – különösen, ha valaki a saját kertjében termeli a finomságokat – és aztán télen kiegészíteni vele az ételeinket.
Amikor még nemcsak kettőnkből állt a háztartásunk, hanem a gyerekeink is velünk éltek, nem is beszélve a gyakran nálunk előforduló barátokról, akkor úgynevezett „hordós” vegyes savanyúságot raktam el. Igaz, nem hordóban, csak nagy üvegben, illetve később beszereztem egy erre való nagy cserépedényt is. És sorban került bele az uborka, paprika, apró hagyma, karfiol, zöld ceruzabab, néha sárgarépa is. Jó volt.
Mostanában már inkább a sós-vizes uborka az első, amit elteszek, ebben sem ecet, sem cukor nincs. Aztán, inkább csak az érdekesség kedvéért, az erkélyen termett chili paprika kerül pici üvegekbe, ecetes-cukros lébe.
De jó kipróbálni valami újat is.
És mivel az utóbbi években egyre tovább árulnak szép, egészséges retket a piacon is meg a boltokban is, ki kellett próbálnom, hogy az milyen lehet savanyúságként. Hiszen szinte mindig túl sokat vettem belőle, csábítóak a szép, piros, csokorba kötött golyók. És hát szeretem a változatosságot és az újdonságokat.
A többi már egyszerű. A retket, miután a szár- és gyökérrészeket levágtam róla, jó alaposan megmostam. Megszárítottam, majd kb. két milliméteres karikákra vágtam. Szokás szerint az üvegek aljára mustármagot, koriandermagot szórtam. Hozzátettem a retket, amennyire sikerült, elég szorosan, hogy azért ne törjön össze, inkább rázogatva próbáltam elhelyezni.
Összekevertem kb. 1 dl almaecetet, két evőkanál cukrot, egy teáskanál sót. Felforraltam, majd az üvegben lévő retekre öntöttem. Két nagy csomag retekből három kis üvegnyi lett.
Már másnapra a piros szélű retek átadta a színét a lének, így egyenletes, szép rózsaszín lett az egész. A biztonság kedvéért hűtőszekrényben tartottam.
Nem annyira meleg étel mellé, inkább szendvicshez, illetve csak úgy, csipegetni fogyasztottuk el.
Utolsó kommentek