àlabeck

Ez a hússzelet a képen nem égett, hanem csak nem mindennapi burkolatot kapott. Kicsit régebben kaptam néhány különleges – vagy csak nekem? – és az utóbbi években divatba került főzési alapanyagot. Ezek között volt a tökmagliszt is, ami tökmag illatú, elég sötét zöld színű, de valóban liszt állagú.

Nem nagyon volt ötletem, mire tudnám használni. A tökmagot rágcsálni is szeretem, és keksz- vagy pogácsafélébe is szívesen beleteszem, megszórom vele a tökmagolajos – azt is szeretem – krumplipürét is. De a liszt? Egyszer csak eszembe jutott, hogy nem lehet az rossz hús bundázására, amihez már többféle lisztet és egyebet (pl. diót, sajtot) próbáltam.

Csirkecomb és -mell szeleteket készítettem elő, a comb kicsontozva, a mell szeletekre vágva. Kicsikét megsóztam. A tökmaglisztbe is szórtam egy kis sót, a tojásba pedig fokhagyma-granulátumot. Liszt-tojás-lisztbe forgattam a húsokat, aztán olajban megsütöttem. A fő nehézséget nekem az okozta, hogy a sötét színe alapján nehezen tudtam megállapítani, hogy mikor vannak készen, jól átsütve, de nem túlságosan. Kénytelen voltam szúrópróbával megállapítani, a húsdarabok legvastagabb részén szúrtam meg egy fogpiszkálóval. Ha nem jön belőle sötét, véres lé, akkor már jó.

Mi más is lett volna mellé, ha nem újkrumpli? De most nem az alapvető, petrezselymes módon csináltam, hanem főtt-sült változatban. Tehát előbb megfőztem, vigyáztam, hogy ne legyen túl puha, aztán sütőtálra terítve, kevés olajjal átkevergetve a sütőbe, maximumra tettem. Párszor átkevertem, többet nem kellett foglalkozni vele. Így kb. a hússal egyszerre készült el.

Természeten nem lehetett az ebéd saláta nélkül. Az összetétele – így tavasszal vagy nyár elején vagy mi is van most – a szokásos; új főzőhagyma, uborka (nem kígyó, hanem kovászolni való, az sokkal ropogósabb), paradicsom és egy jó maréknyi bazsalikom. Hanem az öntet! Az igazán különleges volt, azt is kaptam, egy olaj-ecet boltban vették, epres-rebarbarás „agrodolce”. Mivel nem tudok olaszul, utánanéztem, ez a szó édes-savanyút jelent, és egy olasz mártást. A lényeg, hogy csodásan finom volt, különlegessé tette ezt az egyszerű salátát. Nem tettem rá túl sokat, csak éppen hogy az öntet bevonja a zöldségeket. Így volt jó, és legalább maradt még belőle másik alkalomra is.