(Vagy pirított máj, pirított dara.) Mondhatnám, hogy ez egyben a IX. és X. által ihletett kaja, de egyébként olyan, amit szeretünk, egyszerű, gyors, hétköznapra is megfelelő. Bevallom, én nem nagyon szeretem a sima, sós vízben főtt krumplit, resztelt májhoz nálunk régen, gyerekkoromban is legtöbbször ilyen gríz volt.

Csirkemájat vettem (a nosztalgiás, gyerekkori változat általában marha- vagy sertésmájból készült), fagyasztottat, félkilós csomagban, szív nélkül. Felengedés után szokás szerint kivagdostam belőle a zsinórokat, és amennyire a csirkemáj mérete lehetővé teszi, hosszúkás csíkokra vágtam. A kisebb fej hagymát sem kockára, hanem negyed-karikára vágtam, kevés olajon megpároltam egy fél zöldpaprikával együtt. Rátettem a májat, átforgattam-pirítottam pár percig, éppen csak, hogy ne legyen nyers. Megszórtam pirospaprikával, kevés majoránnával, rátekertem egy kis borsot.

Lábosban kevés olajat melegítettem, rászórtam egy pohár grízt, kevergetve világosbarnára pirítottam. Fölengedtem kb. két pohár vízzel, megsóztam, kis lángon főztem, amíg „megitta” a vizet. Megkóstoltam, hogy elég sós-e, és mivel még nem volt elég puha, apránként további vizet adtam hozzá. Akkor jó, ha már nincs rajta víz és elég sűrű.

Ekkor visszatettem a tűzre a májat, még egyet forgattam rajta, és kissé megsóztam. Forrón jó tálalni valamilyen savanyúsággal, most éppen uborkával volt.