Nem is tagadom, a gyorséttermi csirkéről jutott eszembe, bár azt nem tudom, hogy ahhoz milyen szigorúan titkos fűszereket használnak, ráadásul életemben egyetlenegyszer ettem csak olyat. A másik ötletadó egy tévéműsor volt, amiben egy kislánynak mutatták meg a déli rántott csirke (Amerika déli államai) készítésének módját. Nem biztos, hogy egészen pontosan jegyeztem meg – majd az ismétlésnél ellenőrzöm – de így is jó lett.
Volt négy darab csirke felsőcomb, egy alsó- és 4 szelet csirkemell, papírtörlővel megszárítgattam, megsóztam.
Összevagdostam egy-egy csokor oregánót, kakukkfüvet, metélőfokhagymát és jóval kevesebb lestyánt – mert annak túl domináns az íze, elnyomta volna a többit.
Két tojást összekevertem egy pohár vízzel és annyi liszttel, hogy elég híg palacsintatészta legyen. Belekevertem a fűszereket és még két kiskanál csípős pirospaprikát is.
A csirkedarabokat először lisztbe forgattam, majd a tésztába. Bő olajban sütöttem meg, a csontos combokat úgy, hogy először forró olajba engedtem óvatosan, majd lecsendesítve a lángot sütöttem tovább, hogy a csont mellett is átsüljenek. A csont nélküli mell-szeleteket gyorsabban, hiszen az nagyon hamar megsül, és ha lassan sütném, kiszáradna.
Nagyon tetszett ez a vizes, híg bundába panírozás, vékony, ropogós lett. A fűszerektől kellemes íze volt, a csípős paprika lehetett volna több is benne, és még mindig nem lett volna túl erős. Majd legközelebb... és más fűszerekkel is megpróbálom.
Hozzá serpenyőben pirított (oroszos) krumplit sütöttem, ez elkészült közben a másik lángon. És persze saláta is volt.
Utolsó kommentek