A rántott csirke második adagjához (hiszen annyi volt, hogy két alkalomra bőven elég) már nem terveztem krumplit, hanem végre nem fagyasztottból, hanem friss borsóból készült főzeléket. Ez tulajdonképpen semmiben nem különbözik a másiktól, csak a kezdete. (Azért írok róla mégis, mert kérték.)
Először is kimentem a piacra. Valóban bőséges a kínálat borsóból is, nem könnyen tudtam dönteni, hogy melyiket szeressem. Azt viszont megállapítottam, hogy bizonyára másfajta borsót termesztenek, mint régen. Valahogy egyiknek sem túl szép a héja, volt olyan, ami viszonylag jobban nézett ki, de abban meg nem nagyon voltak szemek. A másik meg olyan tömör, hogy gyanús volt, hogy talán nem elég gyenge, pedig én azt szeretem. Végül az az árus győzött, aki azonnal felbontott egyet, és odakínálta kóstolásra. És finom édes, gyenge volt a látszat ellenére. Kettőnknek ¾ kilót kértem, de 80 dkg lett, nem baj. Kifejtettem, közben persze még többször megkóstoltam, még mindig jó volt. :) Aztán szűrőben megmostam, jól lecsorgattam, hogy ne maradjon víz rajta.
Kevés olajon erős lángon kevergettem addig, amíg szép élénk zöld színe lett. Aztán újra kóstoltam, vajon kell-e egy picike víz hozzá, de mivel közel tökéletesnek találtam, nem tettem, csak kisebb lángon lefedve pároltam még pár percig. Ettől kezdve pontosan úgy folytattam, mint a fagyasztottból. Most csak a kakukkfű volt a mélyhűtőből – ezt nem csak az íze miatt teszem bele, bár az is jót tesz neki, de nagyon jól ellensúlyozza a borsó esetleges puffasztó hatását is.
Mindenkinek ajánlom, hogy ne csak levest, hanem főzeléket is főzzön a friss, finom (és szép) borsóból.
Utolsó kommentek