Ilyenkor nyáron tulajdonképpen két helyen lakunk. Amikor csak tehetjük, rohanunk a víkendházba. Így néha szeretném azt is bemutatni egy kicsit. A kertészkedést nem viszem túlzásba, az leginkább virágokra és fűszernövényekre korlátozódik.

Élvezem az apró örömöket, szépségeket. Ilyen volt például egyik este, amikor fölfedeztük, hogy az üveges bejárati ajtó közepén egy kis levelibéka kukucskál befelé. Olyan volt, mint azok a tapadós díszek, amit egyesek az autó ablakára tesznek. Megpróbáltuk belülről lefényképezni, sajnos, ez nem sikerült, akkor kinyitottuk az ajtót, kimentünk, ő továbbra is maradt, éppen csak kicsit feljebb kúszott. Fotózás után megsajnáltuk, letettük a földre, hogy könnyebben hazataláljon.

Máskor meg erős szuszogásra figyeltünk fel, régebbi tapasztalatok alapján ráismertünk, hogy újra sünink van a kertben. Eléggé önző módon felraktuk a teraszra – csak egy sztárfotó kedvéért – összegömbölyödve. Némi várakozás után összeszedte a bátorságát, kiegyenesedett és elszaladt a bokrok alá.

És néha-néha még azt is élvezem, ahogy a nyári zápor pillanatok alatt özönvízként zúdul a kertre, persze én azért tető alól nézem inkább, és várom, hogy újra kisüssön a nap.

Hát ennek semmi köze ételhez vagy főzéshez, csak egy kis kikapcsolódás...