Jó, hosszú és kellemes hétvége volt, többnyire szép idővel. Napok óta nem blogírással vagy -olvasással töltöttem az időt, hanem azzal, hogy bámultam a kertben a virágokat, a rajtuk keringő méheket, és nem tudtam betelni a látvánnyal. A cserebogaraknak kevésbé örültem, de még azokat is megcsodálom ilyenkor, végül is ők is a tavasz hírnökei a maguk módján.
Nagyon élvezem, hogy ilyenkor szemmel láthatóan nyílnak a virágok, növekednek a fűszernövények, ahogy járkálok, teszek-veszek a kertben, szinte minden lépésnél más és más illat csap meg. Közben hallgathatom a madarakat, csodálom őket, hogy alkalmazkodtak a zajhoz, pedig ott nálunk abból is van bőven. Felfedeztem, hogy az egyik sűrű bokorban idén is fészkel egy rigó, nagyon figyel, mielőtt berepül, mégis meg lehet lesni.
Remélem, sokan tudják élvezni az élet ilyen apró (vagy nem is annyira apró) örömeit.
Utolsó kommentek