Első olvasatra nekem is furcsán hangzott, de aztán – miután még néhány helyen találkoztam vele böngészés közben – felcsigázta a fantáziámat ez a mártásféle. (Nem azonos a grúz diómártással, amit már máskor is megcsináltam.)

Igazán a majonézre hasonlít, illetve ugyanúgy használható is, mint a majonéz vagy a tartármártás. És mindenképpen jó alternatíva azoknak, akik nincsenek jó barátságban a nyers tojással vagy tejérzékenyek.

Az elkészítése pedig egyszerű:

Fél pohár – 1 dl – diót elkevertem 1 teáskanál porcukorral, 1 evőkanál mustárral, kb. 2 evőkanál citromlével. Én botmixerrel kevertem a hozzá tartozó hosszúkás edényben, de persze lehet habverővel, akármivel is.

A keletkezett masszához hozzákevertem 1 dl olajat, kis sót, és apránként hígítottam felforralt, lehűtött vízzel. Ettől folyamatosan kifehéredett. Addig kevertem hozzá vizet, amíg elérte a megfelelő – a tejfölhöz hasonlító – sűrűséget.

Természetesen a cukor, citrom, só mennyiségét mindenki ízlése szerint állapítja meg. Bármilyen növényi olaj megfelelő hozzá. Érezni lehet rajta a dió ízét, de aki nem tudja, miből készült, nem biztos, hogy azonnal megismeri.

És a végén, felhasználástól függően lehet még fűszerekkel ízesíteni, tegnap én kevés tárkonyt és petrezselymet csipkedtem bele.