Egyre nagyobb csodálattal – és egy kis irigységgel is – nézegetem másoknál a karácsonyi készülődésről szóló írásokat, fotókat. Jobbnál jobb apró- (és nagyobb) sütemények, szaloncukrok, bonbonok, ki tudná felsorolni, még mi mindent alkotnak. Azt gondolom ilyenkor, biztosan szép nagy család gyűlik össze a karácsonyfa alatt, milyen jó lehet!
Mi kevesen vagyunk, „fennállása” óta először a lányom sem lesz velünk. Nem tragédia, rendben van ez így, csak szokatlan... az évi rendes töltött káposztát meg megfőztem, megettük előre, együtt.
Persze azért én is készülődök, és úgy gondolom, mások is, ahol nem olyan nagy a család. Sütemény is lesz, ebéd is, hiszen ha csak hárman leszünk is, akkor is ünnep lesz. A lányommal meg majd beszélünk közben, elmeséljük egymásnak, ki mit főzött-sütött. A tervem már megvan, melyik nap mi lesz a menü. Hiába találnék ki sokfogásos ételsort, a befogadóképességünk igencsak véges. Ezért, bár nem nagyon különleges, de azért olyan lesz, ami nem mindennap kerül az asztalra. Igaz, kicsit mi is többet eszünk ünnepkor, mint egyébként, de ez csak azt jelenti, hogy ilyenkor süti is van. Ennek ellenére, mikor a fiamnak elmondtam a terveimet, megállapította, hogy legjobb lesz, ha már most elkezd koplalni. Én ugyan nem koplalok, de igyekszem, ahogy más évben is, előtte egy kicsikét kímélősen főzni, hátha annyival kevesebbet kell utána ledolgozni :)
Néha nagy kedvem lenne még egy-kétféle süteményt – ötletem lenne hozzá – is megsütni, de ha nem bírnánk megenni, akkor igazán fölösleges. Így az ötleteket tartogatom más alkalomra. Azt azért elmondom, hogy valószínűleg bonbonkészítésre akkor sem szánnám rá magam, ahhoz talán türelmetlen vagyok. Tavaly a lányom igazán finomakat csinált, meghagyom neki ezt a foglalatosságot.
Általában egyik nap délután (régebben ebédre is összejöttünk, de most már megelégszünk annyival, hogy kávé, süti, beszélgetés) jön hozzánk a tágabb család, de az akkor is csak kicsit nagyobb: ha sikerül, akkor további öt ember.
Szerencsére karácsonyfát nem kell venni, a kis cserepes fánk már harmadik évben kerül majd a szobába, és tűri a feldíszítést, kivilágítást. A köztes időben pedig jól megvolt az erkélyen. Nagyon bízom benne, hogy még tovább is jól érzi majd magát ott, ha olyan tempóban fejlődik, mint eddig, akkor még egy évig nem növi ki a helyét.
Utolsó kommentek