Ahogy régen barna papírzacskóban is sütöttünk csirkét, most már inkább az erre a célra árult sütőzacskót választom, már csak azért is, mert nem is emlékszem, mikor láttam utoljára olyan papírzacskót. Valahogy úgy alakult, hogy évekkel ezelőtt volt egy csomag ilyen sütőzacskóm, használtam is néhányszor, aztán – most vallomás következik – a költözésnél, ami már több, mint három éve volt – elkevertem, eltűnt, fogalmam sincs, mi lett vele, pedig volt még pár darab. Egy darabig reméltem, hogy megtalálom, aztán föladtam, vettem egy új csomagot.
Most egész csirkét sütöttem benne. Ennél semmi sem egyszerűbb. Mivel tisztított csirkét veszek, csak meg kell mosni, átnézni, hogy nincsenek-e benne toll- és tokmaradványok (mindig vannak), azokat kiszedni. Én még a nyakánál és itt-ott lévő fityegő bőrt is levágom. Aztán lecsöpögtetem, hogy a belsejében se maradjon víz, kívül még papírtörlővel meg is szárítgatom. Jól befűszerezem kívül-belül. Van olyan kész fűszerkeverék, ami elég jó szerintem, de azt is mindig tovább keverem, legalább majoránnával és fokhagymával. Most is így tettem, valamint kevés rozmaringot és kakukkfüvet is tettem hozzá. Ezután bedugtam a csirkét a zacskóba, a hozzá tartozó zárószalaggal bekötöttem, ahogy kell, hústűvel néhány lyukat szúrtam a zacskóba, és a sütőbe raktam. Nem az előírás szerinti 200, hanem csak 170 fokra. (Ezt most félig-meddig lassan sütős kísérletnek szántam.) Valamivel több, mint egy óra múlva megnéztem úgy, hogy a hústűvel a zacskón keresztül megszúrtam a combját. Tökéletesen puhának tűnt, ezért kibontottam a zacskót, és rácsra téve még egy kicsit visszatettem a sütőbe – most már 220 fokra –, hogy a bőre jó ropogósra süljön.
Nagyon jó lett, puha, egy cseppet sem száraz a mellehúsa sem. Annyira puha volt, hogy kibontás közben lepottyant a szárnya.
Úgy magában, csak csemege uborkával ettük, semmilyen más köretet nem csináltam hozzá. Meg is tudtuk így enni ketten a combokat, szárnyakat, hátat – azt is szeretjük lerágcsálni. A mellét félretettem következő napra.
Rögtön eszembe is jutott a reklám, amiből nagyon sokáig csak azt fogtam föl, hogy arról szól, hogy a gyerek selypít. Nem igazán szoktam teljes figyelemmel követni, amikor a reklám megy a tévében, ezért még most sem tudom pontosan, hogy jól értem-e, hogy tulajdonképpen mi van abban a tasakban, amit hirdetnek. Egy sütőzacskó és fűszer? Ha így van, akkor elhiszem, hogy valóban finomra, omlósra sül, de nálam nagyon jól működött így is, hogy nem egy csomagban volt a zacskó a fűszerrel. Vagy valami más is van benne?
De mi?
Utolsó kommentek