Ahogy tavaly, úgy idén is, amikor érik a szőlő, próbálok belőle többfélét sütni és főzni, bár a legnagyobb részét csak úgy egyszerűen megesszük. Nálunk négyfajta van belőle, mint már mondtam, csak éppen egy kis lugas, de ez sem kis mennyiség. Nem szedjük le egyszerre, tehát nem tartunk „szüretet”, ellenkezőleg, igyekszünk minél tovább elhúzni a szezont, hogy sokáig legyen friss szőlőnk.
Trinity aktuális VKF kiírása a szüretről szól, sajnos nem tudok semmiféle népszokásról írni ezzel kapcsolatban, a város közepén, ahol én felnőttem, nem volt ilyesmi. Bár voltam már „igazi” szüreten is, a kedvenc Zemplénemben, ahova sokat jártunk, nem hiszem, hogy ebben én lennék illetékes.
Tavaly is sütöttem a szőlővel édességet is, ételt is főztem csirkemellel, most nem akartam ugyanazt megismételni, a sütemény is más volt most, a – csirkemelles étel is másképpen készült. (Persze ilyet, hasonlót más húsból is lehet, én ezt szeretem.)
Tehát 30 dkg csirkemellet kis falatnyi darabokra vágtam. Picire vágtam három szelet bacont is, megpirítottam – ezzel még érdekesebb, kontrasztosabb az íz. Azon halványra megsütöttem egy kis fej apróra kockázott hagymát. Rátettem a húst, átforgattam. Beledobtam egy jó maréknyi durvára vágott diót, azzal együtt kicsit átpirítottam. Rálocsoltam egy löttyintésnyi fehérbort, lefedtem. Amíg puhult, kimagoztam egy jó nagy fürt szőlőt. Mikor a hús elfőtte-sülte a levét, hozzátettem a szőlőt, azzal igyekeztem már nem keverni, inkább csak rázogatni, hogy a fél szőlőszemek ne nagyon menjenek szét. Ahogy átmelegedett, beleöntöttem 2 dl tejszínt, megszórtam kevés fehér borssal, reszelt gyömbérrel, megkóstoltam, utána is sóztam. Éppen csak összeforraltam, főtt rizzsel ettük.
Utolsó kommentek