Ezt az ebédet kb. két hete főztem, de nem került sor arra, hogy le is írjam. Aztán eszembe jutott, hogy hiszen ez megfelel a 18. VKF-re is. (Ha még nem késő.) Talán különleges, talán nem, döntsék el mások.

A csirkemelleket szeletekre vágtam. A túrót villával összetörtem, belekevertem apróra vágott metélőhagymát, metélőfokhagymát és kakukkfüvet – nem keveset. Hozzá még egy teáskanál mustárt és kevés sót. Jól összekevertem. (Nekem most 6 szelet húshoz negyed kiló túró volt az adag.)

A túrót elosztottam a hússzeletekre, kettéhajtottam, fogpiszkálóval összetűztem.

Egy nagyobb fej hagymát felvágtam, olajon kicsit megpirítottam. Egyenként tettem bele a húscsomagokat, azokat is minden oldalukon pirítottam. Utána befedtem a lábost, kezdetnek pici vizet adva hozzá, aztán már a saját levében puhult. Amikor elfőtt a lé, óvatosan kihúzgáltam belőle a fogvájókat, mert addigra már összeállt úgy, hogy nem volt rá szükség. Mivel a csirkemell hamar elkészül, ekkor már puha is volt. Belekevertem egy pohár tejfölt, egy kevés petrezselymet, jól összeforraltam, éppen elég sűrű lett.

Ez a mennyiség kettőnknek két napi adag, igaz, a másodikra kicsit kevesebb, de azt szoktuk mondani, hogy hétköznap nem kell annyit enni. Első nap masnitésztát főztem hozzá.

Második alkalomra a változatosság kedvéért rizs volt mellé, és külön sütöttem hagymát – szálasra vágva –, amit a tetejére szórtam.

Ugye mennyire más a kép, ha a teraszon, napsütésben, levelek árnyékában készül, vagy ha a lakásban?