Azt hiszem, ilyet minden háztartásban szoktak készíteni, igazán közkedvelt ételnek mondható. Sokan le is írták már, azért gondoltam mégis, hogy én is leírom, mert szinte mindegyikben van valami különbség, még ha kicsi is, és ez érdekes lehet.

Tapasztalatom szerint ennek az igazán egyszerű ételnek az a legnagyobb buktatója, hogy szárazra, vagy éppen túl zsírosra sikerül. Ennek elkerülésére alakítottam ki az én módszeremet, amitől lehet, hogy egy kicsit kevésbé szép lesz az eredmény, de nekem bevált.

Jól megmosva, héjában, sós vízben megfőztem a nem szétfővős fajta (most Desirée), kb. 70 dkg krumplit. (Ebből sem sikerül a kétszemélyes adag, tehát helyből két napra terveztem, persze mindenhol más a család étvágya.) Elég nagy lábosba tettem ahhoz, hogy melléférjen 5 db tojás is, azokat 10 perc után kivettem, rögtön hideg vízzel lehűtöttem, úgy könnyebb meghámozni. Egy mintegy 25 cm-es parasztkolbász bőrét lehúztam (meleg vízzel megmostam, úgy sikerült), karikára vágtam. Felaprítottam 5 dkg húsos szalonnát és egy fej hagymát. A közben megfőtt krumplit hideg vízzel átöblítettem, gyorsan lehúztam a héját.

Egy lábosban kevés olaj segítségével átpirítottam a szalonnát és a hagymát, hozzátettem a kolbászkarikákat, csak annyi időre, hogy kiolvadt a zsírja. Ekkor szűrőkanállal kihalásztam, a hagyma ide és oda is jut, nem baj. A visszamaradt zsírba belekarikáztam a krumplit, megsóztam, átkevertem. A lényeg, hogy ne legyen több a zsír, mint amennyit a krumpli könnyedén felvesz.

A sütőtálba simítottam egy réteg krumplit, ráfektettem a karikára vágott tojásokat, arra rászórtam az elősütött kolbászt. (Mivel ez nem túl nagy mennyiség, csak egy réteg lesz, ha nagyobb adag, akkor először fele tojás, fele kolbász stb.) Abban az edényben, amiben a kolbász volt, és persze maradt egy kis hagymás zsír benne, összekevertem két pohár tejfölt egy tojással, kevés sóval és borssal. Ebből pár kanállal rásimítottam a kolbászrétegre, betakartam a többi krumplival, rá a többi tojásos tejföl. Sütőben 20–25 perc készre sütöttem. Néha szoktam rá (és a tejfölbe is) reszelt sajtot is tenni, de mostanában több reszelt sajtos étel is volt, így ezt most elhagytam.

Említettem már, hogy én igazából a kollégiumban kezdtem főzni, rakott krumpli akkor került sorra, amikor még tartott az itthonról vitt kolbászból, és általában nagy mennyiséget kellett csinálni, mert ahogy a konyha környékén megérezték a szagát, elég sokan igényt tartottak legalább egy kis kóstolóra. Akkor, ott, nagyon sikeres volt a magyar konyha.