Hétvégén volt az esedékes nagy társaságos bulink. Ezek a találkozásaink nem elsősorban a főzésről szólnak – bár mindannyian szeretünk jókat enni – a lényeg, hogy együtt vagyunk, beszélgetünk, jól érezzük magunkat. Nagyon sok éve vagyunk barátok, találkozunk rendszeresen. A gyerekeink is sokszor részt vesznek még most is, hogy ezek a gyerekek már felnőttek. Most már többeknek közülünk unokája is van, gyakran azok is eljönnek a szüleikkel egy-egy napra.
Persze azért most is volt sütés-főzés, például amikor összefőztük a többféle pörköltet egy jó sűrű zöldséges, zöldbabos gulyáslevessé. Tudom, hogy ez nem a klasszikus, „nagykönyves” gulyás, de azért még nagyon finom.
Pár órás pihenő, szünet után következett a lángos. Azt is a kertben sütöttük, nem csekély mennyiségben; két kiló lisztből. Egy valaki bedagasztotta – a pici unokája is besegített –, ketten szaggatták, ketten sütötték, forgatták az olajban. Rengeteg fokhagymát tejföllel összekevertünk – volt üres tejföl is azoknak, akik úgy szeretik – jó adag sajtot is reszeltünk, aztán mindenki ízlése szerint ehette. Azt nem tudnám megmondani, hány darab lett. Kisebbeket sütöttünk, mint amit a lángososok árulnak, és amilyen tempóban sütöttük, olyanban fogyott.
Akiknél most voltunk, még nem készült el a kerti tűzhelyük, de az ügyes házigazda addig is összeütött egy alkalmatosságot, amin mégis nagyon jól lehetett bográcsban főzni egy kereten, illetve egy nagy lábosban sütni egy fémlap segítségével.
Mindenkinek hasonlóan sokáig tartó barátságokat kívánok!
Utolsó kommentek